27058. lajstromszámú szabadalom • Elektromos izzólámpák szerelése és bekapcsolása

— 2 1. ábra a találmány tárgyát képező szerelés elölnézete, a 2. ábra metszet az 1. ábra A—B vonala szerint, a 3. ábra a szerelésre kész lámpa nézete, a 4. ábra eme lámpa egy más kiviteli alakja, az 5. ábra pedig a találmány szerint szerelt lámpákból alkotott feszton nézete. Az 1. és 2. ábrán (a, al) a szigetelt vagy nem szigetelt tápláló vezetékek, melyek egész hosszán a szigetelő anyagból, például üvegből készült (b) gyöngyök vannak fölhúzva. A gyöngyök oly szorosan fekszenek egymás mellett, hogy a tápláló vezetéket egész hosszán elfödik és szigetelik, tehát a tápláló vezetékek egyszerű csupasz drótok lehetnek. Ha a tápláló vezetékek függélyes helyzetben függnek, a gyöngyök már saját súlyuk hatása alatt egymásra szorulnak, ha ellenben a tápláló vezetékek vízszintesek, a vezeték egyik vagy mindkét végén az utolsó gyöngyben egy ezáltal elfödött kis (c) rúgót rendezünk el, mely a gyöngyöket egymásra szorítja, azonban megengedi, hogy azokat széttoljuk, mikor a tápláló vezetékbe lámpát akarunk bekapcsolni. Az (a, al) tápláló vezetékektől egymástól teljesen tetszőlegesen megválasztott távolságban fekvő (d, dl, d2, d3) hozzávezetődrótok indulnak ki, melyek a szokásos módon vannak szigetelve, de melyek gyöngyök fölhúzásával is szigetelhetők egymástól. Mindegyik hozzávezető drót a csupasz (e) horogban vagy fülben végződik, melyre a fölfelé kúposán megszűkülő furattal bíró (f) gyöngy fekszik, úgy hogy a gyöngyöt a dróton el lehet ugyan tolni, de a drótról le nem eshetik. Az (f) gyöngy legmélyebb helyzeténél, mint az a (d2, d3) hozzávezető drótoknál látható, a horog és a fül körülbelül a gyöngy furatának közepén fekszik, úgy hogy azokat a gyöngy teljesen szigeteli. Az (f) gyöngyöt a hozzávezető dróton annyira föl lehet tolni, hogy az (e) horog vagy fül szabaddá váljék, tehát a lámpa, illetőleg a lámpadrót megfelelő tagját abba beakasztani lehessen. A csavarmenetes fej nélkül készült lámpáknak két (g) fülük van, melyekbe a (h hl) lámpadrótokat akasztjuk be, ezeket a drótokat a fölhúzott szigetető gyöngyök vagy közönséges szigetelések szigetelik. A (h, hl) drótok a csupasz (i) horgokban (3. ábra) végződnek. Hogy a lámpát az (a, al) tápláló vezetékeken függő (dl, d) hozzávezetődrótokra függeszthessük, az (f) gyöngyöket fölemeljük, úgy hogy az (e) horgok vagy fülek szabadokká váljanak és ezekbe az (i) horgokat beakaszthassuk. A beakasztás után az (f) gyöngyök saját súlyuk hatása alatt leesnek, egyúttal az (e) és (i) horgok között a kontaktust bensőbbé teszik és a kontaktushelyeket is szigetelik. A lámpa kis (g) fülei és a (h, hl) lámpadrótok (j) hornyai között a kontaktust a lámpa és a lámpadrótra fölhúzott gyöngyök súlya biztosítja, mely gyöngyök a lámpa (k) kiugrásaira támaszkodnak.Mindegyik (li, hl) lámpadrót alsó végén egy oly (1) gyöngy van fölhúzva, melynek fúrata elég széles ahhoz, hogy a (j) horgot és (g) fület teljesen beburkolja, tehát a jelzett két részt tökéletesen szigetelje. A tápláló vezeték és az erre fölhúzott gyöngyök kiképzése teljesen tetszőleges lehet. így pl. a két (f) gyöngyöt egyetlen, kétfúratos (fl) gyönggyé lehet egyesíteni (4. ábra), melynek mindegyik fúratán egyegy hozzávezető drót megy át. A (h, hl) lámpadrótok két utolsó gyöngyét, melyek az (i) horgoknál fekszenek, ugyancsak egy gyönggyé lehet egyesíteni. Ennél az elrendezésnél a két hozzávezető drótot nem kell egyenként a lámpadrótokba beakasztani, hanem a beakasztást egyszerre is lehet végezni. Ép úgy lehet a két (i) horgot közvetlenül az (a, al) tápláló vezetékre is akasztani, anélkül hogy az (f) gyöngyöket és a (d. dl) hozzávezetődrótokat alkalmaznék. A lámpa súlya minden esetben elégséges a horgok oly szoros kapcsolatba hozására, hogy a kontaktus elég bensővé váljék. Ebben az esetben az (a, al) tápláló vezetékek ama