27050. lajstromszámú szabadalom • Elektromos hajtómű

— 2 — nak a (Cl) kilinccsel való súrlódása le- } hetőleg redukálható. Midőn a fegyverzet- | nek a (Cl) kilincset hordó vége az (R) ; rúgó hatása alatt sülyed, a (Cl) kilincs a (Dl) kontaktusrúgót oldalt nyomja, és a (Bl) kapocs (11) kontaktusával hozza érint­kezésbe (2. ábra) oly módon, hogy az elek­tromágnes áramköre az (R) rúgó hatásá- > nak megszűntével záratik, mivel ezen pil- | lanatban a (D) kontaktusrúgó érintke­zésbe jön a (B) kapocs (1) kontaktusával (1. ábra). A (D) és (Dl) kontaktusrugók tehát egy pillanatra egyidejűleg érintkez­nek az (1) és (11) kontaktusokkal. A (B) kapocs a battéria egyik sarkával, a (Bl) kapocs pedig a másik sarkkal van összekötve. A (D) kontaktusrúgó saját ruganyossága folytán érintkezik az (1) kontaktussal, a melytől a (C2) kilincs által távoli ttatik el, mely az (E) korongon exczentrikusan el­rendezett (c) csapra van ágyazva, úgyhogy ha a korongot a hajtó mű állványlemezé­ben forgatjuk, a (C2) kilincs megemelte­tik. A kilincsek vége nem kapcsolódik köz­vetlenül a záró kerékkel, hanem az olda­las (cl) illetőleg (c2) peczekkel van el­látva, melyeknek harántmetszete a kilin­csek hajtó irányának megfelelően van vá­lasztva. A (Cl) kilincs (cl) peczke hengeres ha­rántmetszettel bír oly czélból, hogy ezen peczek és az (F) záró kerék fogai közötti súrlódás minimális legyen, midőn a (Cl) ki­lincs a záró kereket elforgatja. A (C2) kilincs (c2) peczke félhengeres harántmetszettel bír oly czélból, hogy az előre haladó záró kerék fogai könnyen ki­emelhessék ezen peczket magukból a nél­kül, hogy a (D) rúgó túlságosan oldalt nyomatnék; a (D) rúgónak túlságos meg­feszítése ugyanis elkerülendő, mivel külön­ben az (F) kerék mozgás közben nagy el­lenállásra találna. A (D Dl) kontaktusrugók több, külön­böző síkokban, de egymáshoz közel álló részre vannak osztva. Ezen részek végei ezüstből vagy platiná­ból készült lemezkékkel vannak ellátva és voltaképen ezek érintkeznek az (1) és (11) kontaktusokkal, melyek szintén ezüstből vagy más kevésbbé oxydálható fémből ké­szülnek; az érintkezések csupán nyomás ál­tal létesíttetnek. Minthogy a kontaktusrugók részei nem állanak egy és ugyanazon síkban, azért egy rész, a föltüntetett példában a (d2) rész (3. ábra) hagyja el legutoljára a kontak­tust és következésképen csupán ezen rész­nél lép föl megszakítási szikra; ha ezen rész idővel oxydálódik is, akkor a másik két (dl) és (d3) részek még mindig jó kon­taktust adnak, úgy hogy ekként az eddigi szerkezeteknél gyakran észlelt zavarok el­kerültetnek. Lehetne a két (B) és (Bl) kapocs he­lyett csak egyet is használni és a két kon­taktust ennek különböző pontjain elren­dezni. SZABADALMI IGÉNY. Elektromos hajtó mű, jellemezve egy (F) záró kerékkel együttműködő (Cl) és (C2) kilincs és két (D) és (Dl) kontak­tusrúgó által, a hol is a (Cl) kilincs egy oldalas hengeres (cl) peczket, a (C2) kilincs pedig egy oldalas félhenge­res (c2) peczket hord, a (D Dl) kon­taktusrugók mindegyike pedig több, kü­lönböző síkokban fekvő (dl d2 d3) részre van osztva és akként elrendezve, hogy a hajtó mű áramkörét két ponton szakítják meg. (1 rajzlap mollóklottel.) >ILUS hfisz VFIM* rí RS AS' NYOMDAJ/ BlIDJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom