26881. lajstromszámú szabadalom • Eljárás papír és papíranyag készítésére alkalmas czelluloza előállítására a czukornád vagy más hasonló növényi anyag kisajtolt szárából, húsából és a sajtolásnál képződő egyéb hulladékaiból

2 — A földolgozandó hulladékanyagokat akkor adjuk az oldathoz, mikor az oldat hőfoka a 60° C.-t elérte, hogy ily módon a czellulóza - veszteségeket lehetőleg kisebbítsük. Ugyanis míg a leírt eljárás szerint föllépő veszteségek a száraz anyag mennyiségének csak mintegy 4—4'5%-át teszik, addig abban az esetben, melyben a hulladékanyagot már akkor bedobjuk, mikor az a kellő mértékben felmelegítve nincsen, eme veszteségek 8—9°/o-ra emelkednek. Ép úgy növekednek a veszteségek, ha az anyag hosszabb ideig érintkezik a folyadékkal, vagy ha a hőmérséklet 60°-nál magasabb. Ez a 60°-os hőmérséklet a legkedvezőbb. Amint a főzést befejeztük, a rost anyagokat elválasztjuk a folyadéktól vagy lúgtól. Ez a folyadék újból fölhasználható, ha ahhoz újabb marónátront keverünk, minthogy pl. ha az első műveletnél egy bizonyos mennyiségű vízhez 100 kg. marónátront adtunk, eme művelet befejezte után az oldatban még mindig fog 50 kg. marónátron lenni, tehát ha a lúgot újból föl akarjuk használni, az oldathoz csakis 50 kg. marónátront kell adni. Minthogy ezenkívül a víz egy része is elveszett, ezt is pótolni kell, tehát a folyadék részben mindig megújul. A rostanyagot ezután a benne lévő marónátron eltávolítása czéljából kimossuk, a használt mosó vizet ugyancsak fölhasználhatjuk. A mosásra mechanikus berendezések használhatók, melyek részletes ismertetése fölösleges, minthogy a találmány tárgyát nem képezik. Ezekben a berendezésekben a mosást mindaddig folytatjuk, míg az elfolyó víz a vörös lakmuszpapirost csak rendkívül gyengén nem kékíti meg. Ha a gyártás kezdetén az első műveletnél a mosás végzésére 30 hl. vizet használtunk föl, ezt a 30 hl. vizet a mosás befejezte utáu egy külön tartályban, melyet pl. 3 sz. tartálynak nevezünk, gyűjtjük össze. Ha a második művelettel előállított nyers anyagot kívánjuk kimosni, első sorban a 3. számú tartályban lévő vizet használjuk föl, melyet ezután a 2. számú tartályba vezetünk, míg a 3. szánni tartályban a mosás végén használt tiszta vizet gyűjtjük össze. A harmadik műveletből származó rostanyag mosásánál első sorban a 2. számú tartályban lévő vizet használjuk föl, melyet azután az 1. számú tartályba vezetünk. Ep így fölhasználjuk a 3. számú tartályban lévő vizet, melyet azután a 2. számú tartályba vezetünk és így tovább. Ily módon az 1. számú tartályban meglehetősen tömény nátronlúgunk van, melyet arra használhatunk föl, hogy vele a főzésnél konczentrálódó nátronoldatot hígítsuk. Ha a leírt eljárást követjük, 100 kg. száraz anyag földolgozására csakis 2'9 kg. marónátron szükséges. A mosási műveletek műszaki hatása abból a tényből ismerhető föl, hogy ha 100 kg. rostaanyagot 10 kg. marónátronnal főzünk, akkor a főzés csak 60 perczet vesz igénybe, míg ha csak 2 9 kg. marónátront használnánk, a reakozió jóval lassabban folynék le és 10—12 órát venne igénybe. A mosás végzésével tehát sok időt és marónátront takarítunk meg. A mosási eljárás alkalmazásával ezenkívül sok tüzelő anyagot takarítunk meg, mi az eljárás által okozott munkatöbblet költségeit teljesen kiegyenlíti. A mosási eljárás első tekintetre meglehetősen bonyolódottnak látszik, a gyakorlatban azonban igen egyszerűen végezhető. Ha a mosóvíz a mosás befejezte után piszkos szinűvé válik, a vizet az üzem czéljaira fölhasználni nem lehet, mert a rostanyagot is megfestené, ezért az ily vizet vagy alkalmas módon színtelenítjük, vagy más czélokra, pl. szappanfőzésre használjuk föl. mely czélra rendkívül alkalmas. Ha a nyers anyagot kimostuk, azt kéndioxydáram hatásának tesszük ki, míg 6 g. kénessavat nem vesz föl, ezután a savat mosás által eltávolítjuk és a rostokat foszlatóban vagy tépőgépben dolgozzuk föl. Az így előállított pépből merített vagy géppapírt készíthetünk. Durvább papirfajok vagy kéregpapír gyártásara szánt pépet csakis kéndioxyddal fehérítünk, míg finomabb papir előállítása czéljából a rostanyagot klórmész hatásá-