26837. lajstromszámú szabadalom • Pálinkafőző berendezés

- 2 -vannak ellátva, melyhez a (g) cső csatla­kozik. E cső a fáradt hűtővizet az (el) gyűjtőcsatornába vezeti, melyből az azután a (gl) csövön át vagy a (h) hűtő tartályba, ha ez tudniillik elég mélyen áll, vagy egy tetszés szerinti más helyre folyik. Az (e) gyűjtő csatorna az (i) cső révén a (h) tartályban lévő vízbe merülő (j) hűtőcsővel áll összeköttetésben, melyhez a már most teljesen kondenzált terméket egy tetszőleges gyűjtő tartályba vezető (k) cső csatlakozik. A (h) tartály, ismert módon, alul a hi­deg víz bevezetésére az (1) nyílással, fölül pedig a fölső rétegekben elhelyezkedő fá­radt hűtő víz elvezetésére az (m) csap­pal van ellátva. A berendezés működése a következő: Az (a) katlanokban főzött czefréből ke­letkező gőzök mindenekelőtt a (b) sisak­nak a (c) tányérokban áramló hideg víz által hűtött, alsó fölületével érintkeznek, melynek hűtő hatása következtében a leg­forróbb gőz egy része rögtön lecsapódik és így nedvesebb gőzt nyerünk, azaz a ne­hezebben illó részek lecsapódnak, úgyhogy az eltávozó gőzök alkoholban gazdagabbak lesznek s így a többszöri párlás fölös­legessé válik. A (b) sisakból a pálinkagő­zök a (d) csöveken át az (e) gyűjtőcsator­nába jutnak, hol a többi katlanból jövő gőzökkel egyesülnek és azután a közös (i) csövön át a (j) hűtőcsőbe távoznak, mely­ben a termék oly nagy kondenzáló fölü­lettel érintkezik, hogy a (k) cső végén már csak teljesen kondenzált termék öm­lik ki, melyet aztán czélszerűen hordók­ban vagy más tartályokban fölfogunk. A hűtővizet az (f) edényből kiinduló (f'2) csöveken vezetjük be a (c) tányérokba, melyekből azután az (el) gyűjtőcsatornán és a (gl) csövön át eltávozik. A berendezés másik foganatosítási pél­dája az imént leírttal mindenben azonos, csakhogy a katlanok, az összekötő csövek, valamint a hűtő csövek nem rézből, ha­nem mázzal bevont kőagyagból vannak ké­szítve. A 4—6. ábrákban az agyagból készült , hűtőcsőnek két foganatosítási alakja van ; föltüntetve. A mint ezen ábrákból látható, a (j) cső akként van az (n) falba vagy az (o) hen­gerköpenybe kikészítve, hogy a cső fölü­letének legnagyobb része a hűtővízzel köz­vetlen érintkezhetik, mert a cső fala az (n) illetve az (o) köpenyből meglehetős .; erősen kiemelkedik. Hogy a (h) tartályban lévő víz keringé­sét az (n) fal vagy az (o) köpeny ne aka­dályozhassa, mindkettőt megfelelő számú (r) nyílással látjuk el, hogy a víz ezeken szabadon átáramolhasson. Kőagyagcsövek alkalmazása azért is igen előnyös, mert a pálinkagőzök az agyag mázát nem támad­ják meg, a termék tehát kellemetlen ízt | nem vesz föl, a mi pedig a rézcsöves be­rendezéseknél igen gyakori. A jelen találmány tárgyát képező beren­dezés tehát akár rézből, akár kőagyagból készítjük is azt, mindig azon előnnyel bír, . hogy a termelési folyamat sokkal rövi­debb ideig tart és mindig oly terméket szolgáltat, mely az eddigi berendezésekkel előállítottakkal szemben sokkal jobb ízű és nagyobb erősségű. Magától értetődik, hogy a berendezés egyes részleteit módosíthatjuk is a nélkül, hogy ez által a találmány lényegétől el­térnénk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Pálinkafőző berendezés, az által jelle­mezve, hogy az (a) katlanok sisakjai fölül hűtővíz fölvételére (c) tányérokká vannak kiképezve, melyekbe egy közös (f) edényből (f2) csöveken át hűtővizet vezetünk be, és hogy az egyes katlanok (d) csövei egy közös, a (.j) hűtő csővel közlekedő (e) gyűjtő csatornába, a fá­radt hűtő víznek a (c) tányérokról való elvezetésére szolgáló (g) csövek pedig egy közös (el) gyűjtő csatornába tor­kainak, honnan a víz a (gl) csövön át elvezettetik. 2. Az 1. alatt igényelt pálinkafőző beren­dezésnek egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy a katlanok, az ösz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom