26773. lajstromszámú szabadalom • Kelmemozgató és vezető szerkezet varrógépekhez

— 7 rugó hatása alatt visszatér kezdő helyzetébe s a (h3) nyúlvány az (L) kilincs mellett elcsúszik, miközben a pillangó fölső (Hl) lemeze a (K) rúgó, illetve az (l) kelmemozgató által a (H3) csap körül elforgatttatik. Ha ez megtörtént, az egyes részek a 7. ábrán föltüntetett helyzetet foglalják el s most már csak az szükséges, hogy az alsó (H2) lemez az (L) kilincsből kikapcsoltaísék, mely művelet a föntebb üresjáratnak nevezett elmozdulás folyamán megy végbe. Ugyanis az újból előremozduló (G) rúd a (h5) nyúlvány által balra térítve, először az (L) kilincshez súrlódik s azt a (H2) lemeztől eltéríti, aztán tovább haladva a (hl) nyúlványhoz ütközik s a (H2) lemezt a (H3) csap körül kezdő helyzetébe visszaforgatja, (6. ábra), melyben a fölső és alsó (Hl H2) lemezek mindkét (h2, h4) nyúlványa az (Ll) kilincs által rögzíttetik. A (G) rúd, legközelebbi előre mozdulása alkalmával (a pillangó és kelmemozgató a 6. ábrán föltüntetett helyzetet foglalván el) az alsó (H2) lemez (h5) nyúlványa által jobbra téríttetik s először az (Ll) kilincshez súrlódva, abból a (lr2, h4) nyúlványokat kikapcsolja s további előremozdulása közben ezen (h2, h4) nyúlványokba ütközik s mindkét (Hl. H2) lemezt a (H:-i) csap körül elforgatja, minek következtében az (1) kelmemozgató az (i2) bevágásba nyúló (h) bütyök által kifelé tolatik. Midőn az egyes részek újból az 5. ábrán föltüntetett helyzetet foglalták el, az alsó (H2) lemez (h3) nyúlványa az (L) kilinccsel kapcsolódik. A műveleteknek ezen sora a tűlécz minden egyes föl- és leszállása alkalmával ismétlődik s a kelmemozgató a tűlécz minden második lesülyedésénél kifelé mozdul. Könnyen belátható, hogy a pillangó két lemezének helyzete fölcserélhető, úgy hogy a jelenlegi fölső lemez alúlra s az alsó fölűlre kerüljön, mely helycsere a találmány lényegén mit sem változtat. Ha a varrógépet valamely kelmének vak öltésekkel való beszegésére akarjuk fölhasználni, a kelmét a 21., 22. ábrákon látható módon hajlítjuk össze, azaz a (2) kelme (1) szélét kétszer visszahajlítjuk, úgy hogy fölül a tű mellett (3) redő keletkezzék, mely alatt a (4) szegély széle foglal helyet. Ez utóbbi czélszerűen kissé túlér a (3) redőn a tű felé. Ha most az (E) tűlécz első lesülyedése alkalmával az (1) kelmemozgató a (J) hasítékba behúzatott, a lefelé sülyedő tű a (3) redőnél a szövetréteg közepén, to vábbá ez alatt a (4) szegélyen fog áthaladni (22. ábra) s egészen lesülyedve, a hajó fonalával egy öltést képez. Midőn az (E) tűlécz legközelebb ismét lefelé mozdul, a kelmemozgató a (J) hasítékból már rúgóhatás folytán ki van tolva s ennek következtében a kelmét a tűtől távol tartja (21. ábra). Ha most a tű egészen lesiilyed, nem találja a kelmét s a hajó fonalával a kelme szélén kívül képez öltést. A varrásnak ezen módja által zeg-zugos vonalú varrat keletkezik, mint azt a 23—24. ábrák föltüntetik, melyeken a kelme szétterített állapotban van föltüntetve. A (4) szegély ily módon a (3) redővel szorosan egyesíttetik s a (4) szegély durva széle gyűrődések nélkül le van varrva, míg a fonál a (3) redőben a kelme közepén haladván át, a kelme szétterítése alkalmával annak szinén öltések nem láthatók. Ha valamely durvább kelme szélét akarjuk varrás által megerősíteni, a kelmét laposan vezetjük, amikor is annak szélén zeg-zugos vonalalakú varrat keletkezik, s a kelme éle körül haladó öltések a kelme szélét gyűrődések nélkül megerősítik. Két kelme-darab összevarrása esetén a darabok széleit egymásra fektetjük s laposan vezetjük a tű felé, amikor is a szélek mentén és körül zeg zugos varrat keletkezik. A kelme-darabok az összevarrás után szilárdan össze vannak egymással kapcsolva, s kinyújtás és lesímítás után egy darabból álló kelme benyomását teszik. (ízen szerkezet az öltések feszültségének és hosszának kellő szabályozása által változatos díszvarratok létesítését teszi lehetővé, melyek blúzoknál, mellényeknél, továbbá zsinórbetétek levarrásánál stb. alkalmazhatók. A (D) harántkarnak egyszerű kicserélése s ' annak olyan karral való helyettesítése által,