26697. lajstromszámú szabadalom • Elektromos váltóállító és elzáró készülék

— 3 _ Az átkapcsoló úgy van elrendezve, hogy forgása esetében, fordulatának nagyobb része alatt, az egyik (42) hengerrész villamos kapcsolást létesít a (44) és (45) kontaktusok között, míg a (43) hengerrész a (46) és (47) kontaktusokat köti össze. Mivel a (33) tengelynek épen egyet kell fordulnia, hogy a váltót az egyik végállásból a másikba hozza, azért a (46— 47) és (44 45) kontaktusok az átkapcsolónak ugyanazon alkotóján állnak meg és pedig a váltónak a két elzárt helyzetét jelölő vonalon. Az átkapcsoló úgy van szerkesztve, hogy a kontaktusok áramzáráskor a (41) izolált hengernek kimagasló részén fölfeküsznek. A (42) és (43) henger köpenyrészletek a (41) átkapcsoló henger kerületének oly nagy részét borítják, hogy a hozzájuk tartozó kontaktussal még előbb szüntetik meg az érintkezést, mint sem a (4) retesz a (8) rúdból kilépett volna és • csak addig tartják fönn, míg a retesz a rúdba belépett. A készülék működése az 5. ábra alapján következőképen történik: Az áramkikapcsoló a (48 49) dörzskontaktusok és (50 51 52 53 54 és 55) kontaktusok a beállítókészűlék házikójában elhelyezett beállítóasztalnak egy részét képezik. A (48 49) dörzskontaktusok (58) izoláló tuskón feküsznek föl, ez pedig az (59) rúd által kapcsolódik az állító emeltyűhöz, illetve forgattyúhoz. Az (50) és (55) kontaktusok elektromosan vannak izolálva. Ha a váltót át kell állítani, akkor az átkapcsoló elállítható részét a (48) és (49) dörzskontaktusokkal jobbra húzzák mindaddig, míg a (49) kontaktus az (51— 52) kontaktusok közötti összeköttetést, a (48) pedig az (54—55) közöttit hozza létre. Ez által a (60) áramforrásból oly áramkör jön, mely a (61) dróton, a (82) elektromágnesen, a (63) és (64) drótokon, az (52) kontaktuson, a (49) dörzskontaktuson, az az (51) kontaktuson, a (65) és (66) drótokon, a (20 17 21) kontaktuson, a (67 68) drótokon, a (36) mótor horgonyán, a (69) dróton, a (24 18 25) kontaktuson, a (71) és (72) drótokon, a (73) indukcziós | tekercsen és (74) dróton keresztül megy | és azután a (60) áramforráshoz tér vissza. | Ezen áram okozza a (36) horgony meg| fordulását, — a váltó átállítását — a i mint az a törzsszabadalomban le van írva. { A (8) rúd eltolása által a (13) ütköző I helyzete megváltozik és a T-alakú (6) 1 emeltyűnek nekitámaszkodik. A (4) retesz mozgásának végén a (3) I rudat eltolja és ez által a (6) emeltyűnek i csapja körüli elfordulását hozza létre, í Ennek következtében a (17 és 18) kontaktusrudak a (15) és (16) összekötő rudak által elállíttatnak, a (17) és (20 21) közötti érintkezés megszakad és a (17 22 23) kontaktusok közötti zárlat jön létre. Hasonlóképen elmozdul a (18) kontaktus a (24) és (25)-ről és a (26 27)-re fekszik rá. Ezen átkapcsolás folytán az előbb leírt áramkör megszakad, és új áramkör jön létre, mely a váltót állító motorról a (75) jelző mágneshez vezet és melynek útja a továbbforgó motoron keresztül a következő: a (36) horgony, (68) vezeték, a (26 18 27) kontaktusok, a (77) és (72) vezetékek, a (73) indukcziós tekercs, a (74) és (79) vezeték, a (75) elektromágnes, a (80) és (81) vezeték, (54) kontaktus, a (82) és (83) vezeték, a (22 17 és 23) kontaktusok, a (84) és (69) vezetékek és így vissza a (36) horgonyhoz. Ezen áram gerjeszti a (75) elektromágnest, mely ennél fogva horgonyát magához vonzza és az (55) összekötő rudat az állító j emeltyűvel együtt fölszabadítja, miáltal j utóbbi teljesen átállítható. Hogy a váltó kiindulási pontjába visszaállíttassék, az (59) állító emeltyű és a (48 és 49) dörzskontaktusok az 5. ábrában látható eredeti helyzetbe visszahozandók. A váltó visszafelé való mozgatásánál a működés és áramkör hasonlóképen megy végbe, mint azt előbb leírtuk. Ezen a visszafordulást eszközlő készülék jelen találmány leglényegesebb részét képezi és lényege a következő: Föltesszük, hogy a váltónak följebb említett mozgása már megkezdődött, és mi azt akarjuk, hogy befejezése előtt, a váltó