26562. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló szerkezet vasúti kocsik számára

gatva, az (a) horgokat előbbre vagy hátrább , állíthatjuk. A (b) kar a kocsialváz két (m) pofája | között egy rajta áttolt (ml) csapszögre van szerelve, mely elég erős arra, hogy a vontatásnál föllépő igénybevételt kibirja. Ha az tűnnék ki, hogy a (b) karnak a kocsi vízszintes rezgéseit is követnie kellene, akkor a (b) kart két csap körül oly módon függesztjük föl, hogy úgy vízszintes, mint függélyes síkban is lenghessen. Az erre szolgáló berendezést azonban nem ismertetjük, mivel ezen czélra bármelyik ismert berendezés alkalmazható. A (b) karokra ékelt (n2) tengelyek kivűl- ! ről az (n3) forgattyúkarok által működtet- | hetők s arra szolgálnak, hogy a (b) karok ; szükség esetén fölemelve tartassanak,ha a kocsit csak tolatni akarjuk a nélkül,hogy a szomszédos kocsival összekapcsolódjék. Azonban ezen berendezést bármely tetszőleges berendezéssel helyettesíthetjük, pl. a kocsik mindkét végén egy-egy csap körül elforgatható (n 1) peczekkel fölszerelt (n) emelőt rendezhetünk el, melynek működtetésére ugyancsak a kocsi oldalából kiálló (h2) tengely és (n3) forgattyúkar szolgálhat, mely berendezés szintén alkalmas a (b) karuak fölemelt helyzetében való rögzítésére. A kocsik össze- és szétkapcsolása most már a következő módon történik: Ha két kocsit össze akarunk kapcsolni, az (a) horgot az (13) forgattyú segélyével kellő mértékben kifelé mozgatjuk s az (n) kart legmélyebb helyzetébe hagyjuk sülyedni. Most a két kocsit annyira közelítjük egymáshoz, míg csak a (dl) ütközők össze nem találhoznak, a mikor is a (d) emelők fölső karjai előre lendülvén, a (b) karok (f) peczkei fölszabadúlnak s a (g) gyűrűk az (a) horogokba kapaszkodnak. A kocsik ily módon közvetlenül összekapcsoltatnak s ha az (13) forgattyúkarok segélyével a (j) ütközőknek a kivánt feszültséget megadjuk, a kapcsolás tökéletes lesz. Ha ellenben a kocsikat szét akarjuk kapcsolni, elegendő az (13) forgattyúkat elforgatni. Mihelyt a (g) gyűrű az (a) horgon szabaddá válik, a kocsikat csak kissé el kell egymástól távolítani, hogy a rugóik hatása alatt álló (dl) ütközők előre nyomassanak s a görbe (k) részek az (f) peczek alá nyomúljanak s a (b) karok fölemelése által a kocsik szétkapcsolását teljessé tegyék. Ha ezen mozgás nem következnék be önmagától azonnal, elegendő az (n3) forgattyúk segélyével az (n) karokat fölemelni, melyek viszont a (b) karokat emelik föl. Ha most az (r3) forgattyúkat rögzítjük, a (b) karok fölemelve maradnak. Könnyen belátható, hogy ha a (b) karok fölemelt helyzetükben rögzítve vannak, egyik kocsit a másik segélyével tovább tolathatjuk a nélkül, hogy a kocsik összekapcsolódnának, mivel a (b) karok a kis (dl) ütközők összetalálkozása alkalmával nem eshetnek le. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő kapcsoló szerkezet vasúti és közúti kocsik, valamint egyéb síneken futó járművek számára, jellemezve egy (a) horog által, mely fogaskerekek és forgattyúk vagy más alkalmas berendezés segélyével a kocsitól távolabb vagy ahhoz közelebb állítható be, továbbá egy (g) gyűrűben végződő (b) kar által, mely a kocsialváz végében egy vízszintes csapra vagy kettős csapszerkezetre van szerelve oly módon, hogy egy (n3) forgattyú és (n2) orsó segélyével mélyebbre vagy magasabbra legyen beállítható azon czélból, hogy az egymáshoz közelített kocsiknál az (a) horgok és (b) karok össze- vagy szétkapcsolhatok legyenek. 2. Az 1. igényponttal védett kapcsoló szerkezet egy foganatosítása, jellemezve egy a kocsialváz végének közepéből kiálló (c) támasznak egy (i) csapja körül elforgatható, meggörbített (d) kétkarú emelő által, melynek alsó karja kis (dl) ütközőben végződik, míg fölső (k) görbe karja a (b) karból kiálló (f) peczek alátámasztására szolgál. (I rajzlap melléklettel.) 'ALLA8 RÉSZVÉNY RÁR8AÖ«0 NYOMDÁJA BUOAFG8TEN