26515. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kocsikapcsolás

- 5 — úgy, hogy a (26) szár a (23) lemezben ennek függélyes középvonala körül lenghet. Hogy a kapcsoló résznek a kocsiból való kirántását megakadályozzuk, midőn a vontató főrúd valamely része elszakad, a (26) szárban a (20) kocsiváz mögött a (27) határolót alkalmazzuk. A czentrális (25) rugókat arra is használhatjuk, hogy a vontató berendezésnek összekötött részeit és következésképen az ütköző fejeket is normálisan középállásban tartsák, de azért a kapcsolásnak említett lengő mozgását mégis lehetővé tegyék. Ezen czélból a kocsiváznak a rugókat megtámasztó tartókban kiképezett nyílásait kiszélesítjük, úgy, hogy a vontató főrúd oldalas mozgást végezhessen. Ily módon, midőn kanyarulatokban való összekapcsolásnál a (2) ütköző fej ós ezáltal a (26) szár is kilendíttetik, a (25) rugók oldalasan deformáltatnak; mihelyt azonban az ütköző fejre ható kilendítő erő megszűnik, a czentrális rugók újból eredeti állásukba viszik vissza a vontató főrudat és az ütköző fejet. Hogy az összekapcsolási müveletet még igen éles kanyarulatokban is megkönnyítsük, a kapcsoló kengyelek (6) száraiban a 6. ábrában látható módon (31) szűkítéseket képezünk ki, melyek lehetővé teszik, hogy a kengyelek élesebb szöget képezzenek az ütköző fejjel, anélkül hogy ennek (4) oldalfalait szétrepeszthetik; gondoskodnunk kell azonban arról, hogy az ütköző fej oldalfalai az alul lévő kengyel végét meg ne akadályozzák abban, hogy a fölül lévő kengyel alatt mozogva és a horog (3) rézsútos fölületén emelkedve, a horog mögé ne csappanjon. Ezen kocsikapcsolásnak a kocsikon való alkalmazásánál azonban szükséges vagy legalább is kívánatos, hogy addig, a míg valamennyi kocsi ezen kapcsolással nincs ellátva, a közönséges kocsikapcsolás lánczszeme biztosan legyen a jelen találmány tárgyát képező kapcsolás horgával összekötve azáltal, hogy ennek kengyelét működtetve, a lánczszemet az ütköző fej lefelé hajló, a horog mindegyik oldalán kiképezett (28) csatornájába hozzuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő kocsikapcsolás, jellemezve azáltal, hogy az ütköző fölületek a kapcsoló kengyel középvonala fölött és alatt egyenlő távolságra terjednek ki és hogy azok közöttük a kapcsoló kengyel számára szolgáló kapcsoló horgot, csapágyazást és alátámasztó fölűleteket hordják, a hol is a kapcsoló kengyel vége rendesen az ágyazási orsó vízszintes síkja fölött tartatik meg, de azért ez alá sülyeszthető a kengyelt megterhelő másik kengyel által vagy az ágyazási orsónak az összekapcsolt ütközőfejek különböző magassága révén föllépő színváltozása által. 2. Az 1. alatt igényelt kapcsolásnak egy foganatosítási alakja, jellemezve egy kengyel által, melynek mellső vége fölülnézetben egymást metsző körívek, oldalnézetben pedig véső alakjában van kiképezve, oly czélból, hogy a szembe kerülő kengyelek egymásba ne akadjanak. 3. Az 1—2. alatt igényelt kapcsolásnak egy foganatosítási alakja, jellemezve egy rövid vontató rúd által, mely a vontató főrúddal csuklósan van összekötve és a kocsiváz homlokán alkalmazott lemezben kiképezett nyílásokon átjárva, ebben kilenghet, úgy hogy éles kanyarulatokban való kapcsolásnál, midőn az ütköző fejek nem esnek egy vonalba, azok oldalt mozoghatnak és, mihelyt lehetséges, a vontató rúd rúgói által eredeti állásukba visszamenesztetnek. (3 rajzlap melléklettel.) PAI.LAB RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.