26493. lajstromszámú szabadalom • Összerakható sátor

_ 2 -ábrán látható helyzetbe hozzuk, hornyok keletkeznek, melyek a (c) és (d) hossztartók fölvételére szolgálnak. Természetes, hogy ezen hornyok oly alakkal bírnak, hogy a fölállított sátornál a hossztartók belőlük ki nem eshetnek. A hossztartók beillesztési módja alább van leírva. A sátor szélessége és magassága függ az (a) tartók és (b) lábak hosszától, a sátor hossza pedig attól, hogy hány ilyen, az (a) tartókból és (b) lábakból álló részt alkalmazunk, melyeket a (c d) hossztartók és (e) hosszléczek tartanak össze. A (c) és (d) hossztartók (5. és 6. ábra) több egymással csuklósan összekötött, tehát összerakható léczből állanak, melyeket a hosszelcsúszás megakadályozására czélszerű az (a b) részekkel kapcsolódó helyeken megvékonyítani (5. ábra (f)-nél), ez azonban nem okvetlenül szükséges. A hossztartókat alkotó léczek csuklós összeköttetése a föltüntetett kiviteli alaknál egy kettős hevederes kapcsolat, vagyis a léczek végei át vannak fúrva, ezen fúratokon (g) orsók vannak lazán áttolva s az orsók a léczek két oldalán (h) lemezekkel vannak összefoglalva (5. és 6. ábra). A (g) orsók mindkét vége le lehet szögecselve, czélszerűbb azonban az egyik oldalon az orsók végére csavarmenetet vágni s a leerősítést (i) csavaranyákkal eszközölni, mert ekkor könnyen szétbonthatok és a szükséghez képest tetszés szerinti számú lécz igen gyorsan összekapcsolható. Ügyelni kell azonban arra, vagyis a (c d) tartókat alkotó léczek hosszát úgy kell megválasztani, hogy két lécz illeszkedési helye mindig két láb közé essék, mert, különben nem lehetne a hossztartókat az (a) tartók és (b) lábak által alkotott hornyokba beilleszteni. Az (e) hosszléczek, hasonlóan a (c) hossztartókhoz, szintén több csuklósan összeillesztett léczből állanak. A rajzolt kiviteli alaknál a csuklós öszszeköttetés itt is egy kettős hevederes kapcsolat, mely a (gl) orsókból, (hl) lemezekből és (il) csavaranyákból áll, csakhogy a (gl) orsók oly hosszúak, hogy a (hl) lemezek közé a (b) lábak is befogatnak; itten tehát az egyes léczek úgy vannak elrendezve, hogy két-két lécz illeszkedési helye mindig egy (b) lábbal összeesik. A (b) lábak vége czélszerűen hegyesre készül, hogy a földbe könnyebben behatolhassanak. A sátort burkoló ponyva egy vagy több darabból s tetszés szerinti módon erősíttetik rá a sátor vázára. A sátor vázának alkatrészei bármely megfelelő anyagból készíthetők. A sátor fölállítása a következőképen történik : A sátor hosszához mérten szükséges számban a (b) lábakkal összefüggő (a) szarúfákat a 7. ábrán látható módon szétterítve, az (e) léczek hosszának megfelelő távolban (körülbelül 2 m.) a földre fektetjük le, azután a (b) lábakat az (e) hosszléczekkel kapcsoljuk össze, úgy mint az a 4. ábrán látható. Ezen helyzetben az (a) szarúfák és (b) lábak közötti hornyok még elég tágak arra, hogy a (c) és (d) gerincz, illetve hossztartókat a nekik megfelelő hornyokba beilleszthessük. Mikor ez megtörtént, a szarúfákat kötéllel összekötjük (2. ábra) s azután a ponyvát vagy ponyvákat a vázra fektetjük s alkalmas módon, pl. szíjakkal a hossztartókhoz erősítjük. Most a vázat fölemeljük, miáltal a szarúfák széthúzatnak, a lábak pedig függélyes helyzetbe jutnak (1. ábra), úgy hogy a közéjük helyezett (c d) hossztartók szorosan befogatnak; erre a lábakat hegyes végükkel a földbe toljuk, a szarúfákat összekötő kötelek lelógó végeit a földbe erősített czövekekhez erősítjük (2. ábra) s a ponyvának vagy ponyváknak még le nem kötött részeit megfelelően a vázhoz erősítjük. A sátor szétbontása megfordított értelemben történik, mint a fölállítás. SZABADAT,MI IGÉNYEK. 1. Összerakható sátor, az által jellemezve, hogy a külső burkolat (ponyva) fölvételére szolgáló váznak összetartozó (a)