26342. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetszőleges nagy feszültségű áramoknak szikraképződés nélkül történő megszakítására

taktus a másodáramkört azelőtt zárja, mielőtt a kapcsoló-emelő az elsődáramkör (h) kontaktusát elhagyta volna. A kapcsolóemelő további mozgatásánál a fővezeték és a másodkör is egyidejűleg vagy megfelelő időkülönbséggel szakad meg. A másodáramkört legelőnyösebben több szakaszra osztjuk, melyek egy-egy (f) kontaktussal vannak összekötve, úgy, hogy annyi kontaktusunk van, ahány szakasza van a másodáramkörnek. Magától érthető, hogy nem kell a főára mkort normális üzem közben is a vasmag körűi alkalmazott tekereseléseken átvezetni, elégséges, ha ezeket a tekercseléseket közvetlenül a főáramkör megszakítása előtt kapcsoljuk be, még pedig legelőnyösebben akként, hogy először is a mellékáramkörbe vezetünk áramot, ekkor a főáram a vasmagot nem mágnesezheti és így nem származhatik nehézség abból, hogy egy ^"esetleges rövidzárlatot megszüntetünk és a főáramkör tekercselésein vezetünk át áramot. A föntebb leírt induktor helyett a következő szerkezet is használható: Egy vasmagra, mely legelőnyösebben gyűrűalakú, fölváltva a fő- és másodáramkör rövid tekercselés szakaszait húzzuk föl. A kétféle tekercselés szakaszainak azonos számú ampére-tekercselései vannak, de a szakaszok mágnesező hatása ellentétes, úgy, hogy a vasmag az áramkörök stationiir állapotánál mágnesezve nincsenek. A két tekercselés együtt egy bizonyos tekintetben indukcziómentes tekercselést képez, vagyis annak indukcziója lehetőleg csekély. A két tekercselés szakaszai egymással legelőnyösebben párhuzamosan vannak kapcsolva. Az indukcziós szerkezetet az ismert módon kívül is körül vehetjük lemezes vasburkolattal. Ha ily indukcziós szerkezet alkalmazásánál (a kisfeszültségű és áramerősségű) másodáramkört megszakítjuk, a főáramkör a magot mágnesezni fogja, ennek következtében elektromotoros ellenerő lép föl és a szikra kialszik. (A főáramkört kevéssel a másodáramkör megszakítása után szakítjuk meg.) Ennél az elnevezésnél a főáramkörben folyó áram legnagyobb részét az indukezió hatása által a megszakítás pillanatában a másodáramkör számos megszakítási helyére vihetjük át. Tudvalevő, hogy egy egyenletes, homogén lágy vasból készült mag az áram megszakítása után is megtartja mágneses töltésének tetemes részét. Ezért oly czélból, hogy az indukáló szerkezet a következő árammegszakításnál is megfelelően működjék, úgy a főáramkörben, mint a másodáramkörben meg kell fordítani az áram irányát. Ezért az áramszakító föl-és lefelé mozgását előidéző szerkezettel egy áramfordítót kapcsolunk össze, úgy hogy a két megszakítás között a gyűrűalakú indukáló szerkezetben keringő áramok iránya megforduljon. Ily indukáló szerkezet különösen kénesős árammegszakítóknál alkalmazható előnyösen, melyeknél egy másodperczben az áram irányát többször kell megfordítani, minthogy az ily indukáló szerkezetnél az áramerősségek a tekercselésnek közel önindukcziómentes volta miatt hamar érik el a maximumot. Czélszerű, ha mindegyik tekercselés-szakasz külön csúcsokkal nyúlik a kénesőbe. Ha kívánates, csupán a főáramkört szakítjuk meg kénesős áramszakító segélyével, a másodáramkörnek a főáramkör energiáját részben fölvevő összes árammegszakítóit pedig szilárd fémből álló kontaktusokkal készítjük. Az itt leírt és tetszőleges áramkörök megszakításánál föllépő szikrázás meggátlására szolgáló eljárás nem csupán a különböző czélokra szolgáló megszakítók szerkesztésénél fontos, hanem annak következtében, hogy az áram az eljárás szerint rendkívül gyorsan szakítható meg, az elektroteknika bizonyos ágaiban, nevezetesen a szikratelegrafiában is igen nagy jelentőségű. Eddig péld. kisméretű golyókkal bíró Rigi-jeladókat lehetett csak alkalmazni, mert nagy golyóknak nagy feszültségű elektromos árammal való gyors megtöltésére segédeszközök rendelkezésünkie nem állottak. Ez a találmány tárgyát képező eljárás szerint sikerül oly módon, hogy a golyók töltését egy indukáló szerkezettel végezzük.