26320. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

- 2 zítő csapnak a horoghoz viszonyított helyzete látható ; a 4. ábra két önműködő kapcsoló részben metszett fölülnézetét mutatja, és pedig azon helyzetben, melyet a horgok befelé való elforgatása után történő egymáshozi tolatásuknál foglalnak el; az 5. ábra a kapcsolófej és e vonórúd közötti összeköttetést részben metszett homloknézetben ábrázolja; a 6. és 7. ábrák fölül- és oldalnézetben azt mutatják, hogy miképen kapcsolható egy a találmány tárgyát képező önműködő kapcsolóval ellátott kocsi egy a régi alakú horgoskapcsolással fölszerelt kocsikhoz; a 8. és 9. ábrák ezen részeknek a kapcsolás megtörténte után elfoglalt helyzetét hasonló nézetekben tüntetik föl; a 10. és 11. ábrák egy az új önműködő kapcsolóval és egy a régi horgoskapcsolással fölszerelt kocsi kapcsolórészeinek helyzetét fölül- és oldalnézetben ábrázolják, ha a két kocsi szorosan egymáshoz tolatott; a 12. és 18. ábrák fölül- és oldalnézetben azt mutatják, hogy miképen kapcsoltatik egy a találmány tárgyát képező önműködő kapcsolóval és szabályozható ütközővel ellátott kocsi egy horgoskapcsolással fölszerelt kocsihoz. Vonatkozással a rajzok 1—4. ábráira az (1) kapcsolófej egy (2) rúddal van ellátva, mely rúd segélyével az (1) kapcsolófej a (4) csavarorsó által a vonzó- vagy ütközőkészülék (3) kengyeléhez van erősítve. A kapcsolófej és (3) kengyel az (5) pofák (5. ábra) és (6) rugók segélyével a húzás középvonalában tartatik. Az (5) pofák oly módon vannak elrendezve, hogy úgy a mozgatható kapcsolófej (2) rúdjával, mint a (3) kengyel fölső és alsó részével érintkezésben állanak. A kapcsolófej egyik oldalán egy (7) horog vagy toldat van képezve, mely a külső (8) toldatban végződik; utóbbi a másik kapcsolófej megfelelő mélyedésében csúszik. A kapcsolófej másik oldalán, egy a kapcsolófej ezen részén kiképezett (10) nyílásban (2. és 3. ábra) a (9) csuklóstag vagy horog van forgathatóan elrendezve. Ezen (9) kapcsolóhorog lényegében a rajz I., 2. és 4. ábrájában föltüntetett alakkal bír és egy (20) kapcsolótagból, valamint egy hátsó részből áll, mely utóbbi (23) része körívalakkal bír és egyik végén (19) ütközővel van ellátva. A (9) horognak az ívalakú (23) rész és a (20) kapcsolótag között fekvő (26) része a 2. és 4. ábra szerint görbe vonal által van határolva, A (20) kapcsolótag vastagabbra van készítve, mint a horog hátsó része, mint azt a 2. és 3. ábrák mutatják. A (9) horog a (11) csap segélyével a kapcsolófejjel forgathatóan van összekötve és a horog ezen csap körül szabadon forgatható. Ezen forgatást egy (12) rugó segélyével szabályozhatjuk. Ezen (12) rugó egy (13) rúd köré van tekercselve, melynek egyik vége egy (15) csap segélyével a (20) kapcsolótag egy (14) toldatához van erősítve, míg másik vége egy magában a kapcsolófejben elrendezett (16) nyíláson halad keresztül. A rugó ezen végénél egy (17) lemez van a (13) rúd körül elrendezve, melynek a kapcsolófej felé fordított oldala félgömbalakkal bír. A (18) rögzítőcsap egy (22) ütközőfölülettel bír, mely rendesen a (9) horog (23) ívalakú részén fekszik föl. A (18) rögzítőcsap fölső részéhez egy (25) bevágással bíró (24) kilincs van erősítve. Ha a (18) rögzítőcsap lesülyedt helyzetben van, mint azt a 3. ábra mutatja, akkor a (24) kilincs (25) bevágása a kapcsolófej (26) részével kapcsolatba jön, miáltal a (18) rögzítőcsap helyzete biztosíttatik. A (24) kilincs fölső végéhez egy láncz van erősítve (I. ábra), mely megfelelő emeltyűk vagy más szerkezet által megfeszíthető, úgy hogy a (24) kilincs és (18) rögzítőcsap fölemeltetik és a kapcsolófejek szétkapcsolhatok, mint az az alábbiakban le van írva. A (9) horognak (11) csapja körüli forgását az egyik irányban a (18) rögzítőcsappal kapcsolódó (19) nyúlvány, míg a másik irányban a (20) kapcsolótag határolja, mely üregének belső részén kiképezett (21) nyúlvánnyal jön kapcsolatba (4. ábra). A (9) horog görbe (26) része a kapcsolási folyamat alatt a másik kapcsolófej nyúlványával érintkezik és ezen (26) rész oly módon van készítve, hogy az eset-