26241. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet kulcslyukak elzárására

szüléket alkotják, nagyobb léptékű metszete, a 8. ábra a tolókáknak oldalnézetét illetőleg harántmetszetét tünteti föl. Ezen négyszögek illetőleg elemek mindegyike a kis (a) aczéllemezből áll (l.ábra), melyben a (c) fejjel ellátott (b) peczek (5. ábra) forgathatóan van elrendezve. Az (a) aczéllemezek az ajtó (d) lemezének mellső oldalán vannak alkalmazva és mind a négy oldalukon horony és fácz segélyével egymásba kapcsolódnak, úgyhogy az 1. ábrában föltüntetett módon szabályosan beosztott területet képeznek. Ezen aczéllemezek előnyösen (f) csavarokkal (7. ábra) vannak a (d) lemezzel összecsavarolva, a mikor is az (f) csavarok kívülről hozzáférhetetlenek. A (b) peczkek átjárnak a (d) lemezen (5. ábra) és ennek túlsó oldalán négyszögletes (e) aczéldarabkákkal le vannak szögecselve. A (d) lemez belső oldalán a négyszögletes vájatokkal bíró (g) lemez van elrendezve, mely vájatokban fekszenek az (e) aczéldarabkák (7. ábra). Ezen vájatok akként vannak méretezve, hogy az (e) aczéldarabkák jobbra és balra kis mozgást végezhessenek, a mikor is négyszögletes alakjuknál fogva csakhamar a vájat oldalaihoz érnek. Ez által valamennyi gomb jobbra vagy balra elforgatható ugyan, csakhogy a forgás nagysága mindegyik gomb számára különböző. Az (o) kulcslyuk (2. ábra) a számos (a) lemez mögött van elrejtve; a kulcslyukat csak az teheti szabaddá, a ki tudja, hogy melyik lemezke mögött van a kulcslyuk elrejtve és mely lemezkéket kell eltolni és mely gombokat kell forgatni. Ezen czélból három vagy több egymás mellett fekvő (a) elem egy közös tolókával van összecsavarolva, mely a (d) lemez vájatába és az átfúrt (g) lemezbe van beeresztve és azokban a három (a) aczéllemezzel együtt eltolható (3. ábra). Már most két ilyen (m) és (n) tolóka egymáshoz derékszög alatt van elrendezve, melyek közül (m) fölfelé és azután (n) balra tolandó el az (o) kulcslyuk szabaddá tétele czéljából. A 2. ábrában az (m) és (n) tolókák siaffozással vannak föltüntetve, míg a 8. ábrában nemcsak a tolókák alakja ismerhető föl, hanem az is látható, hogy a hasíték a (d) lemezben valamivel keskenyebb, mint a (g) lemez vájata. A mint a 2. és 4. ábrákból is kitűnik, az (m) tolókának fölfelé tolásánál a legfölső aczéllemez a mezőn kívül esik. Hogy ez által ezen helyen idővel jel ne képződjék, az ajtó szélét a mező körül (6. ábra) ferdén leélezzük. Az említett aczéllemaz továbbá a; legközelebbivel egy egészet képez, mert különben jó összeköttetés az (m) tolókával nem lehetséges. Külön gombok forgatása által az (m) és (n) tolókákat rögzíthetjük, illetőleg eltolásra szabaddá tehetjük. Ez a következőképen történik: A (h) és (i) gombok (3. ábra) megnyújtott peczkein rövid (w) illetőleg (v) emeltyűkarok vannak megerősítve. Ezek a (k), illetőleg (l) závárokba kapcsolódnak, melyek vízszintes irányban eltolhatóan fölül a (g) lemezen vannak elrendezve és az (m) tolókával kapcsolódnak. A (h) és (i) gombok forgatása által már most ezen závárok eltolatnak és a forgás iránya szerint az (m) tolóka szabaddá tétetik vagy rögzíttetik. A (h) és (i) gombok mindig ellenkező irányban forgatandók. Ha a (k) és (1) závárok szabaddá vannak téve, akkor az (m) tolóka fölfelé tolható és pedig egy (a) lemez távolságával, miáltal lehetségessé válik az (n) tolókát egy (a) lemez távolságánál oldalt eltolni. Ez által a kulcslyuk szabaddá tétetik. Két (p) és (q) segédzávár, melyek az (r) és (s) gombok segélyével működtetnek, de magának a szerkezetnek nyitására nem használtatnak, arra szolgál, hogy azon esetben, ha avatatlanok megkisérlenék a tolókák helyzetét az által megtalálni, hogy valamennyi gombot egyszer jobbra, aztán balra forgatnák, ezen fáradozást meghiúsítsa; mert ha ilyen módon a (k) és (l) závárok visszatolattak, akkor a többi gomb továbbforgatása által a (p) és (q) segédzávár