26105. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés chloralkáliák elektrolytos elbontására

- é -Össze, mely a 3. ábrán látható (f) tartálynak felel meg. A kamarát fölül az ugyancsak az azbesztkorongok nyílásainak megfelelő furatokkal ellátott palakorong zárja el. Az (a) anódakamarának megfelelő középső fúrat a korongon teljesen átmegy, az (m) csatornáknak megfelelő fúratok azonban csak a korong feléig érnek és oldalirányban vezető csatornák útján egy gyűrúalakú térrel közlekednek, melyet részben a palakorong, részben egy külső öntvénydarab határol. Az (m) kamarákból elfolyo honyhasóoldat a (b) csatornán jut (a 3. ábrán (e) betűvel jelölt) fűtőberendezésbe. A (k) katóda-kamarát három egymás fölött elrendezett, öntött vasból készült üreges henger képezi, eme hengerek mindegyike a lyukacsos falú kamara egy-egy szakaszának felel meg. Ezek a hengerek az (u) palakorongokra támaszkodnak és akként vannak alakítva, hogy azokat csövek módjára egymásba lehessen tolni. A szoros kapcsolatot a hengerek között az ezekkel egy darabból öntött füleken átnyúló, meghúzható csavarorsók létesítik, melyek a lyukacsos falú kamarára is megfelelő nyomást gyakorolnak és így annak kellő szilárdságot és összefüggést kölcsönöznek. A hengerfalak egyúttal a katódát is alkotják. Az egész berendezést annak összeállítása után a (w) hézagoknak alkalmas anyaggal, pl. megolvasztott kátrány és portlandczement keverékével történő kiöntése által tömítjük. A (t) anóda ebben az esetben üreges szénhenger, melynek fölső végén a kamarát elzáró ólomfödél van megerősítve. A leírt szerkezet egyéb részletei a most tárgyalt két ábra és a 3. ábra egybevetéséből minden magyarázat nélkül érthetők. A leírt eljárás és berendezés bármely alkálichlorid elektrolytos elbontásánál alkalmazható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás alkálichloridok elektrolytos elbontására, hogy a katóda- és az anódakamara között bekapcsolt kamara alkalmazásával a chlór oxigén vegyületének képződése nélkül választhassunk le chlórt és maró alkálit, az által jellemezve, hogy mind a három kamarát külön tápláljuk és az (m) közbekapcsolt kamara és (k) katóda-kamara, illetőleg a közbekapcsolt kamara és (a) anóda-kamara között akkora nyomáskülönbséget létesítünk, hogy az osmosis hatása következtében a katóda- és anóda-kamarában lévő folyadék oly mennyiségben szivárogják át a közbekapcsolt kamarába, mely mennyiségek viszonya az atomsúlyok viszonyával egyenlő, úgy hogy eme folyadékok között végbemenő vegyülés következtében az elektrolit az (m) közbekapcsolt kamarában regenerálódik. 2. Eljárás az 1. igény szerint, az által jellemezve, hogy a katódafolyadékot több egymástól elválasztott rekeszen vezetjük át, melyekben különböző nagyságú nyomást, illetve ellennyomást tartunk fönn, úgy hogy a külső és belső nyomás különbsége ama rekeszekben legyen a legnagyobb, melyekben a folyadék maróalkáli tartalma is a legnagyobb. 3. Eljárás az 1. és 2. igény szerint, azáltal jellemezve, hogy a katóda-folyadék több egymás fölött elhelyezett, egymással közlekedő rekeszeken vezetjük át, még pedig oly módon, hogy a friss sóoldatot a legfölső rekeszbe vezetjük át és onnan lefelé az egymást követő rekeszekbe folyatjuk. 4. Eljárás az 1. és 3. igény szerint, azáltal jellemezve, hogy a katóda-folyadékot oly egymás fölött fekvő rekeszeken vezetjük át, melyeket a közbekapcsolt kamarától különböző, lefelé növekvő vastagságú lyukacsos falak választanak el. 5. Eljárás az 1. igény szerint, azáltal jellemezve, hogy a közbekapcsolt kamarában lévő elektrolitot idegen vegyületek képződésének meggátlására fölhevítjük és valamely nehéz fém magasabb oxidjával keverjük. 6. Berendezés az 1. alatt védett eljárás