26056. lajstromszámú szabadalom • Önműködő mérleg

— á — 9—9 vonala szerinti metszetében van föltüntetve. Mint a rajzból látható, a kivágás (k m) oldalsó és (m n) alsó széle hátrafelé le van reszelve. A kivágásba a (j) rudak végei úgy helyeztetnek be oldalról, mint ezt a 13. ábra mutatja, vagyis a (j) rúd (o) toldata a (h) lemez előtt fekszik és a kivágás bal oldalán éles élével támaszkodik a (h) lemezhez. A (j) rudat ezen kivágásban a (q) lécz tartja meg, melyet a (j) rúd behelyezése után élőiről csavarolunk a (h) lemezre (13. ábra). A (q) lécznek a kivágás felőli széle szintén ferdén van lemetszve. A (q) lécz reáerősítése után a (j) rúd vége a (k p m r) nyílásban fekszik, úgy hogy (s) toldatának éle a (q) lécz hátsó lapjához támaszkodik, a rúd alsó lapja az (m n) élen nyugszik, az (o) toldat éle pedig a (h) lemez mellső lapjához támaszkodik. Mindezen élek egy vízszintes egyenesbe esnek, úgy hogy az (e) mérő-edény emelkedése és sülyedése közben az 1. ábra síkjában szabadon lenghet, de erre merőleges, vagyis oldalirányban nem térhet ki. Az 1. ábrában a mérleg azon állásában van föltüntetve, melyben az (e) mérő-edény üres és ennélfogva legmagasabb helyzetében áll, miután az (f) mérlegcsésze meghatározott súllyal van terhelve. A lemérendő árút a (t) tölcsérből az (u) garaton át vezetjük az (e) mérő-edénybe. Az (u) garat vasbádogból áll és (w) csuk- ' lós sarkok segélyével van a tölcsér függélyes falán a (v) kivezetőnyílás fölött megerősítve, úgy hogy könnyen fölemelhető, ha a kivezetőnyílás tisztítása válnék szükségessé. A kivezetőnyílás az (x) tolókával zárható el, mely a kivezetőnyílás oldalvezetékeiben mozgatható és alul a hosszú (y) rúdban folytatódik (6. ábra), mely a (z) és (18) kivágásokkal van ellátva. Az (x) tolóka oly módon nyitja a tölcsér (v) kivezető nyílását, hogy saját súlyánál fogva, mely az (y) rúdra erősíthető, (19) súly segélyével változtatható, leesik. A (v) kivezető nyílás elzárására a tolókát a (20) ellensúllyal emeljük, mely egy kétkarú | emelő egyik végére van erősítve, a melynek másik (21) vége lazán fekszik az (y) rúd (z) kivágásában és a mely emelő a (c) oszlopokba forgathatóan ágyazott (22) tengelyre van ékelve. A (22) tengelyre még a (24) csappal ellátott exczenter vagy forgattyú van fölékelve, melyre a mérlegkarokat összekötő (b) haránttartóra erősített (25) rúd meggörbített vége működik. A leesett (x) tolókát alsó helyzetében a (g) tartóra erősített (28) lemezre ágyazott és a (27) csap körül forgó (26) ki-I lincs tartja fogva, mely, mint az 5. és 6. ábrából látható, szögemelő-alakú és az (y) rúd egy fogába vagy bevágásába kapaszkodik. A kilincset a (29) súly akasztja ki és a (30) emelőre erősített ellensúly (5. ábra) akasztja be. A (30) emelő az (e) mérőedényre erősített (31) rúdra van ágyazva, melynek alsó, derékszögben meggörbített vége a (32) állítócsavart hordja, a mely a (30) emelő ellensúlya alatt fekszik. Az (x) tolóka és az (y) rúd akkor esnek le, a midőn az (e) mérő-edény és evvel együtt a (31) rúd legmagasabb helyzetükben vannak, mint ez az alábbiakból ki fog tűnni. A (31) rúd ezen helyzete mellett a (30) emelő belső vége az ellensúly hatása alatt fölnyomja, a (26) akasztókilincs külső szárát és a kilincset az (y) rúdba akasztja. Ha azonban a mérendő anyagnak az (e) ' edénybe való ömlése után ezen edény és evvel együtt a (31) rúd lesülyednek, úgy a (30) emelőt terhelő ellensúly bizonyos idő múlva a (32) csavarra fekszik, miáltal a (26) kilincsre megszűnik hatni és ezt el is ereszti, úgy hogy a kilincs a (29) súly hatására kiakasztódik és az (y) rudat szabaddá teszi. A (32) csavarnak megfelelő beállítása által az rúd szabaddá tételének pillanatát úgy szabályozhatjuk, hogy ez pontosan akkor következzék be, a midőn a mérleg egyensúlyi helyzetbe jutott. Ezen pillanatban az (y) rúd az (x) tolókával együtt a (20) ellensúly hatására emelkedni fog, miután a (24) exczentercsap (1. ábra) a mérlegkarnak vízszintes helyzetbe jutása alkalmával már nem fekszik a (25)