25989. lajstromszámú szabadalom • Léghajó

A (c) rudak a (kl) csónakkal mereven összekötött (k) karokban végződnek; a (d) tolórúd alsó vége az (m) bütyöktárcsa kerületén görgővel fekszik föl, melyet az (o) motorral mozgathatunk. Az (el) lap és a szárnyas testek falai között alkalmazott tekercsrugók az (f) és (g) szárnyak fölemelkedésének meggyorsítására szolgálnak. A két (c) rudat alsó és fölső végeikhez közel két (r) és (q) merevítő rúd köti össze, és az így alkotott parallelogram szögleteiben tekercsrugók vannak, melyek az elrendezés rugalmasságát növelik és e mellett a szárnyas testeknek egymáshoz való helyzeti alkalmazkodását elősegítik. A villaszárak alsó végein (s) kötélcsigák vannak, míg egy harmadik ilyen csiga az (r) és (q) merevítő rudakon forgathatóan ágyazott (u) rúd végére van ékelve. Ez a szerkezet az oldalirányban való kormányozhatóságra szolgál. A mozgási iránynak föl- és lefelé való megváltoztatására az (a) szárnyas testeknek (v) csuklós karjai, ezeknek szintén csuklós és közepén fogazott (w) összekötő rúdjuk és az ennek működtetésére szolgáló (z) fogaskerékkel fölszerelt (y) rúd szolgálnak. A (v) rudaknak az (a) szárnyas testekkel való összeköttetése olyan, hogy azok az utóbbiaknak oldalirányban való mozgathatóságát nem akadályozzák, mint ez az 1. ábrabeli metszetből és a 2. ábrából világosan kivehető. A csónaknak egyensúlyozása tetszés szerinti ismert módon eszközölhető, valamint a fölszállás megkönnyítésére még egy ballón is szolgálhat. A csónakban lévő mótor a (d) toló rudak és (e h) emelőkarokkal az (f) és (g) szárnyaknak működtetését eszközli; a le-és följáró szárnyak a levegőt maguk alatt megsűrítik, úgy hogy az (a) szárnyas testek és az (f) és (g) szárnyak között légpárnák és légörvények keletkeznek. A sűrített levegő kiterjeszkedni törekszik, és ennélfogva az elől szélesedő szárnyas testeknél és a szárnyaknál fogva a járművet fölemelni fogja. Alkalmas magasságban a jármű csak vízszintes irányban fog tovaszállani. A szárnyak alatti túlságos légsűrítés esetére ezeknek végei föl fognak hajolni, és a levegő egy része kitérhet. Megjegyzendő, hogy a legújabb elmélet szerint a léghajó vízszintes mozgatására csak egy segéderő szükséges, mert a röpülésnek a főerőt nehézségi ereje és az alatta előidézett légsűrítésnek ellenállása szolgáltatja. A léghajó oldalirányának megváltoztatása czéljából az (u) rúd fogantyúján fordítunk, miáltal a (b) villák az (a) szárnyas testekkel a (c) rudaktól függetlenül elfordulnak. A (w) rúdnak az (y) tengely segélyével való eltolása által pedig a léghajó magasságirányának megváltoztatását eszközölhetjük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Léghajó, jellemezve két üreges, hoszszúra nyúlott, keresztmetszetben elliptikus (a) szárnyas test által, melyek egymással és a csónakkal az egyensúly föntartása czéljából korlátolt mozgékonyságú (c r q) parallelogram által köttetnek össze, jellemezve továbbá mindenik szárnyas testben alkalmazott egy-egy pár, a csónakban lévő mótor által, (m) bütyöktárcsákkal és a csónakot a szárnyas testekkel összekötő rudazatokban vezetett (d) tolórúdakkal működtetett, a szárnyas testek falában forgó (e h) emelőkbe foglalt szárnyak által. 2. Az 1. pontban igényelt léghajó foganatosítási alakja, jellemezve a hátrafelé részben lépcsősen, részben folytonosan szűkülő és kívül szárnyaik alatt nyersen, megmunkálatlanul hagyott (a) testek által, melyek a levegőnek, megmunkálatlan fölületeiknél fogva kitűnő támadási pontokat szolgáltatnak. 3. Az 1. pontban igényelt léghajó foganatosítási alakja, jellemezve a pillangószerű szárnyak által, melyek légáthatlan szövettel bevont, gyöngén hajlott, szabad végeik felé gyöngülő és ennélfogva rugalmas aczélbordákból állanak. 4. Az 1. pontban igényelt léghajónak oldalirányú kormányzására való szerkezet,