25960. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngázfejlesztő készülék
2 — A (13) szabályozó kamra fölső része a gazoméiért képező (9) kamrával egy (19) cső segélyével van összekötve. A (3 és 4) karbidtartányok mindegyikéből (20). illetőleg (21) gázvezető csövek indulnak ki, melyek czélszerűen a (7) falra vannak erősítve ós előbb ennek fölső széléig emelkednek, azután pedig lefelé haladnak, hogy szívócsövek gyanánt a (9) kamra alsó részében végződjenek, miután a (7) falban alkalmazott alsó (22) nyílásokon áthatoltak. A (11) kamra fölső részén a (23) gázelvezető csőtoldat van elrendezve. Végre egy (24) túlömlési cső érdemel említést (2. és 3. ábrák), mely a gazometerben lévő vízbe merül és fönt a készülék oldalán a szabadba torkol, (25) egy dugó által elzárható töltőnyílást, végre (26) egy a (8) kamra fenekén lévő vízlebocsátó dugót jelöl. A készülék egy (27) födéllel van lefödve, melyet szükségtelen légmentesen lezárni. A készülék működésének módja a következő : Ha a (3, 4) tartányokat magasságuknak körülbelül harmadáig karbiddal megtöltöttük és valamennyi csapot elzártunk, a (8) és (9) kamrákat a (25) töltőnyílás által megszabott magasságig megtöltjük vízzel, mire a töltőnyílást elzárjuk. Épp így megtöltjük a (12) tápvíztartányt, melyet úszóval lehet ellátni, hogy benne a vízállást állandóvá tegyük. A vízállás (H) magassága a (13) szabályozó kamrában lévő (o) kifolyási nyílás fölött megszabja a készülékben a minimális nyomást. A (12) tartányból a víz a (14) szívócsövön keresztül a (13) szabályozó kamrába is benyomul; a készülék most használatba kész. Ha most a (16) csapot és ezután a (17 és 18) elágazási csövön lévő csapok egyikét megnyitjuk, a víz a (3) vagy (4) karbidtartányok egyikébe benyomul és a gázfejlődést megindítja. A gáz mindenekelőtt a (17), illetőleg (18 és 15) csöveken keresztül száll föl, átjárja a (13) szabályozó kamrát és a (19) csövön keresztül a (9) kamrába jut, melyben lehűl. A benyomult gáz nyomása a (9) kamrában és a (20) csőben foglalt víz fölszínének sülyedését idézi elő, míg a (8) kamrában a víz fölszáll. Miután a (9) gazometer és a (13) szabályozó kamra a (19) csövön keresztül egymással közlekednek, a gáznyomás e két tartányban egyensúlyban lesz, mert másrészt ama nyomás, mely a (13) szabályozó kamrában uralkodik, legalább is megfelel a (H) magasságnak, mely a különbséget adja az (o) nyílás niveauja és a (12) tartányban foglalt víz niveauja között; mivel pedig a maximális nyomás igen kevéssel múlja felül az ezen magasságnak megfelelő nyomást, a készülékben a nyomást igen kis határokon belül szabályozni lehet. Mihelyt a gázfejlődés növekedik, a (13) szabályozó kamrában uralkodó nyomás a vizet az (o) nyílás alá szorítja, a vízbeömlés tehát megszűnik és a gázfejlődés csökken. A mint most a gáznyomás alább száll, történjék ez akár a gázfejlődés lassudása következtében, akár pedig túlságos gázfogyasztás folytán (a (23) csőnyúlványon keresztül), a víz a (13) szabályozó kamrában ismét fölszáll és a készülék működése ismét szabályszerű lesz. Ha a (16) csapot elzárjuk, a gázfejlődés nem szűnik meg azonnal és miután a gáz útja a (15) csövön, (13) kamrán és (19) csövön keresztül most el van zárva, a karbidtartányban a nyomás veszélyesre növekedhetik. E nyomás ekkor a vizet a (8) biztonsági csőben fölhajtja és mihelyt a víz a (9) kamrában a (H1 ) magassággal sülyedt, a gáz a karbidtartányból akadálytalanul benyomul a (9) kamrába. Ha a nyomás még jobban emelkedik, a víz a (9) kamrából még jobban leszoríttatik és azon pillanatban, midőn a víz a (24) eső alsó végét elérte (3. ábra), a gázfölösleg a levegőbe távozhatik, a mi helytelen működésnél egyébkor is mindig bekövetkezik. Ha az egyik (3) karbidtartány kiürült, megnyitjuk a (18) csőág csapját, mikor is a művelet a (4) karbidtartányon keresztül tovább folytatódik. Az üzemképesség tartama, mint látható, igen hosszú és több karbidtartány alkalmazása által még hosszabbá tehető. Ez utóbbi esetben csak a (17 és 18) tápvízvezetőcsövek ós a (20 és 21) biztonsági
