25957. lajstromszámú szabadalom • Légritkításos lokomotívfék berendezés
- 2 -tolattyú átállítása következtében a kocsik fékberendezése már működésnek indult. Ez az elzáró közeg az 1. ábra szerint egy a (h) elágazáson elrendezett (i) csapószelep gyanánt van kiképezve, mely addig, míg az (e) tolattyú forgattyúja az (1), (2) vagy (3) állásban fékmegeresztó, illetve menet vagy közép, illetve a kocsifék meghúzó állásban van, nem kapcsolódik a forgó tolattyúba és azért a záró helyzetében van, ellenben akkor, mikor a fogantyút a (3) álláson túl a (4) állásba forgatjuk, kinyilik, (lásd 1. ábra vonalkázott helyzetet) és megengedi, hogy a lokomotív fékvezetékébe a külső levegő beáramolják. A 2. ábra szerint a lokomotív fékvezetékének (h) elágazására szerelt elzáró közeget maga a kocsik fékberendezését vezérlő (e) forgó tolattyúja alkotja, amennyiben a tolattyútükörben egy a (h) elágazással állandóan összekötött (k) hasíték akként van elrendezve, hogy ezt a hasítékot az (e) forgótolattyú addig, míg az az (1) és (3) állások között foglal helyet, zárva tartsa, ellenben azonnal nyissa, amint az (e) forgó tolatytyú a (4) állásba jut, például azáltal, hogy ebben a helyzetben a tolattyú egy vájata a tolattyútükörnek a külső levegőbe torkoló nyílását és a (k) hasítékot egyidejűleg födi le, úgy mint az a 2. ábrán vonalkázottan föl van tüntetve. Ha valamely vonat — mint azt az 1. ábrán látjuk — egy vagy több előfogat lokomotivval közlekedik, akkor a lokomotivokra szerelt (g) lokomotív fékvezetékeket, illetőleg az ugyancsak ezekre szerelt (c) kocsifékvezetékeit is egymással összekötjük. Ennél a fékberendezésnél a kocsik fékberendezését az egyik vagy másik lokomotivon alkalmazott vezérlő forgó tolattyú útján a szokásos módon működtetjük. A lokomotivfékek, melyeket csak szükség esetén szabad használni, mindaddig működésen kívül maradnak, míg a vezérlő forgó tolatytyút vagy több lokomotív esetében az egyik vezérlő forgótolattyút a (3) álláson, vagyis a kocsifék meghúzó álláson túl a (4) állásba nem forgattuk. Ha azonban a forgó tolattyú a (4) állást foglalja el, akkor az összes lokomotív- és szerkocsifékeket, melyeknek (m) fékhengerei csak a kocsi fékvezetéktől független (g) lokomotív fékvezetékkel vaunak kapcsolva, de a (c) kocsifékvezetékkel összekötve nincsenek, meghúzzuk és pedig még akkor is, mikor a kocsifékek bármely okból fölmondanák a szolgálatot, vagy mikor a kocsifékvezeték tömítési helyei hiányosan zárnának. Ha a (g) lokomotivfékvezetéknek tömítése hiányos, a lokomotivfékek természetesen ugyancsak a kerekekre fekszenek. A lokomotivfékberendezés (f) légszívója teljesítményének csak oly csekélynek szabad lennie, hogy az az (i) elzárótagon, illetve a (k) hasítékon beáramló külső levegőt ki ne szívhassa és így az (m) fékhengerek töltését meg ne akadályozhassa, másrészt pedig elegendőnek kell lennie arra, hogy a fékezésnél az (m) fékhengerekbe behatolt levegőt a fékek megeresztésénél a kellő rövid idő alatt szívhassa ki. Az 1. ábrán látható elrendezés esetében a lokomotivfékek az (i) csapószelep nyitása által meghúzhatjuk, anélkül, hogy a kocsifékeket is meg kellene húzni; a 2. ábrán látható elrendezésnél ez nem lehetséges. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Légritkításos lokomotiv-fékberendezés,jellemezve azáltal, hogy a lokomotivon egy a kocsik fékberendezésétől teljesen független, külön (f) légszívóval fölszerelt önműködő fékberendezés van elrendezve, mely azonban a kocsik fékberendezésével oly kapcsolatban áll, hogy a kocsik fékberendezését vezérlő forgó tolattyú működtetésénél a lokomotiv-fékberendezés csak akkor jön működésbe, mikor a kocsifékek már működésben vannak, mely fékberendezésnél egy vagy több előfogat lokomotivval közlekedő vonatok esetében a lokomotivokon fölszerelt kocsifékvezetékek a vonaton végig menő kocsifékvezetékkel, lokomotivok lokomotív-fékvezetékei pedig egymással vannak összekötve. 2. Az 1. alatt védett légritkításos lokomotivfékberendezés egy kiviteli alakja,
