25949. lajstromszámú szabadalom • Újítás szögek, szögecsek, csapszögek, kampók és más efféle megerősítő eszközökön

- § -11. ábra egy három horonnyal bíró szög nézete, melynél az élek végei kissé ível­tek, úgy hogy egymástóli távolságuk na­gyobb a szög vastagságánál. Az 1—6. ábrák szerinti foganatosítási alaknál az (1) hornyok egyenesen vannak a szög (2) testéből a központi (3) csúcs felé kimetszve (4. ábra) és a (3) csúcs hosszú; a 7—11. ábrák szerinti foganatosítási alak­nál ellenben a hornyok ívalakban vannak a szög (2) testéből a központi (3) csúcs felé kimetszve (10. ábra), mely csúcs itten rö­vid. Mint már említettük, a hornyok, illetve vájatok alkotta élek homorúak és görbüle­tük mértéke az élek nagyságához igazodik. Az élek élesek vagy tompák lehetnek a szög vagy szögecshez alkalmazott anyag szerint. Ha kemény anyagot alkalmazunk, az élek élesek lehetnek, lágyabb anyagnál ellenben kissé tompítottnak kell lenniök, hogy a szöget kemény vagy görcsös fánál alkalmazhassuk, a nélkül, hogy az élek el­roncsolódnának. Ilyen módon alakított szögek alkalmazá­sánál az éles központi csúcsot egyszerűen a fába szúrjuk, miáltal a szög magától megmarad a beveréshez szükséges helyzet­ben és nem kell, hogy azt az asztalos tartsa. Ha az élek végeit kissé kiíveljük, akkor az így képződött élek a farostokat telje­sen átmetszik és a farostok helyzetükből eltávolíttatnak, úgy hogy helyes és haté­kony módon körülveszik a szög szárát és azt bevert helyzetében rögzítik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szögek, szögecsek, csapszögek, kampók és más hasonló megerősítő eszközök, jellemezve az által, hogy azokat három, négy vagy több horonnyal vagy vájattal állítjuk elő, melyek a szög és más efféle szárától egy annak végén lévő czentrá­lis ponthoz vezetnek olyképen, hogy a hornyok szélei homorú alakkal bírnak és végeik, valamint a szög csúcsa között éleket alkotnak oly ezélból, hogy az ilyen szögek beverésénél a fa hasadá­sát megakadályozzuk. 2. Az 1. igény szerinti szögek, szögecsek, csapszögek, kampók és hasonló meg­erősítő eszközök egy foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy azok­nak vége kiálló csúccsal és olyan ho­morú élekkel van ellátva, melyek a csúcstól a szög stb. kerülete felé fut­nak és mi mellett ezen homorú élek kö­zött hornyok vagy vájatok alakíttat­nak. (1 rajzlap melléklettel.) PAU.AS RÉÖZVBNYTÁÜ8AAÁR NYOMDÁJA BUDAPWTFEH-

Next

/
Oldalképek
Tartalom