25945. lajstromszámú szabadalom • Ékzávárzat lövegekhez

és az (f) vezetődarab az éket a fenékda­rabban befelé mozgatja, miközben az ék a lejtős (c) fölületével a fenékdarab lejtős (d) fölületén csúszik. Mikor az ék a vég­állásába eljutott, az (f) vezetődarab, mely ! most már a hornyon végig mozgott, rész- 1 ben a (j) kivágásba lép és így az ékzávár­zatot önműködően elreteszeli. Ismeretes azonban, hogy a hüvely a töltőüregben könnyen megszorul, továbbá, hogy a hüvelyfenék vastagsága nem min­den esetben azonos; ezért az éknek, mikor a végállásába jut, tetemes nyomást kell a j hüvelyre kifejtenie. Minthogy az éket a (g) emelő a (h) kar közvetítésével mozgatja, az (f) vezetődarab még ha a (g) emelőre ható erő egyenletes marad is, — a (b) ékre abban a mértékben gyakorol fokozottabb nyomást, a mely mértékben a závárzat zá­ródik. Ezt az idézi elő, hogy az (f) vezető­darab és a (h) kar között kapcsolatot lé­tesítő csavar a (g) emelő középvonalán kívül van helyezve, tehát hogy a (g) emelő valamely pontja és a (h) kart az (f) ve­zetődarabbal összekötött csavar két kör­íven akként mozog, hogy a két kör­tokban vont érintők egymásra merőlege­sek, vagyis, míg az emelő egyenlő utakat tesz meg, az ék függélyes elmozdulása az ék végállása felé fokozatosan kisebbedik, az ék által a fenékdarabra, illetőleg a hü­velyfenékre kifejtett nyomás pedig növe­kedik. Világosan kitűnik ez abból, ha a (g) emelő által megtett, egyenlő (vl—vlO) utakat az ék által megtett, fokozatosan ki­sebbedő (xl... .xlO) függélyes elmozdu­lásokkal hasonlítjuk össze. A (g) emelő egyenletes elmozdulásának tehát a (b) ék változó és pedig fokozatosan kisebbedő el­mozdulása, továbbá a fenékdarabra és hü­velyfenékre gyakorolt változó, és pedig fo­kozatosan növekvő nyomása felel meg, te­hát az ék a hüvelyt az alatt, míg a (d) fölületen mozog, a töltő űrbe teljesen be­nyomja. A závárzat nyitásánál az emelő forgatása által először az éknek a vezetődarab okozta elreteszelése szűnik meg, az emelő további forgatásánál pedig az ék a fenékdarabból fokozódó sebességgel húzatik ki. SZABADALMI IGÉNY. Vízszintes irányban mozgó ékzávárzat lö­vegekhez, az által jellemezve, hogy az éket mozgató (g) emelőnek vele szöget képező (h) karja van, melynek szabad vé­gével az éknek mozgásirányára merőle­ges hornyába fogódzó (f) vezető darab akként van forgathatóan összekötve, hogy az emelő és a vezetődarab ugyan­abban a pillanatban egymásra merőle­ges pályákon mozogjon, az ék mozgás sebessége a záródás mérvében kiseb­bedjék, az ék által kifejtett nyomás pe­dig ugyanilyen mértékben növekedjék, az (f) vezetődarab pedig az ék elmozdu­lásának vége felé a fenékdarab egy (j) kivágásába fogódzzék és így az éket a fenékdarabban elreteszelje. (1 rajzlap melléklettel.) PALLAS RÉSZVÉNY TÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTED

Next

/
Oldalképek
Tartalom