25945. lajstromszámú szabadalom • Ékzávárzat lövegekhez

és az (f) vezetődarab az éket a fenékdarabban befelé mozgatja, miközben az ék a lejtős (c) fölületével a fenékdarab lejtős (d) fölületén csúszik. Mikor az ék a végállásába eljutott, az (f) vezetődarab, mely ! most már a hornyon végig mozgott, rész- 1 ben a (j) kivágásba lép és így az ékzávárzatot önműködően elreteszeli. Ismeretes azonban, hogy a hüvely a töltőüregben könnyen megszorul, továbbá, hogy a hüvelyfenék vastagsága nem minden esetben azonos; ezért az éknek, mikor a végállásába jut, tetemes nyomást kell a j hüvelyre kifejtenie. Minthogy az éket a (g) emelő a (h) kar közvetítésével mozgatja, az (f) vezetődarab még ha a (g) emelőre ható erő egyenletes marad is, — a (b) ékre abban a mértékben gyakorol fokozottabb nyomást, a mely mértékben a závárzat záródik. Ezt az idézi elő, hogy az (f) vezetődarab és a (h) kar között kapcsolatot létesítő csavar a (g) emelő középvonalán kívül van helyezve, tehát hogy a (g) emelő valamely pontja és a (h) kart az (f) vezetődarabbal összekötött csavar két köríven akként mozog, hogy a két körtokban vont érintők egymásra merőlegesek, vagyis, míg az emelő egyenlő utakat tesz meg, az ék függélyes elmozdulása az ék végállása felé fokozatosan kisebbedik, az ék által a fenékdarabra, illetőleg a hüvelyfenékre kifejtett nyomás pedig növekedik. Világosan kitűnik ez abból, ha a (g) emelő által megtett, egyenlő (vl—vlO) utakat az ék által megtett, fokozatosan kisebbedő (xl... .xlO) függélyes elmozdulásokkal hasonlítjuk össze. A (g) emelő egyenletes elmozdulásának tehát a (b) ék változó és pedig fokozatosan kisebbedő elmozdulása, továbbá a fenékdarabra és hüvelyfenékre gyakorolt változó, és pedig fokozatosan növekvő nyomása felel meg, tehát az ék a hüvelyt az alatt, míg a (d) fölületen mozog, a töltő űrbe teljesen benyomja. A závárzat nyitásánál az emelő forgatása által először az éknek a vezetődarab okozta elreteszelése szűnik meg, az emelő további forgatásánál pedig az ék a fenékdarabból fokozódó sebességgel húzatik ki. SZABADALMI IGÉNY. Vízszintes irányban mozgó ékzávárzat lövegekhez, az által jellemezve, hogy az éket mozgató (g) emelőnek vele szöget képező (h) karja van, melynek szabad végével az éknek mozgásirányára merőleges hornyába fogódzó (f) vezető darab akként van forgathatóan összekötve, hogy az emelő és a vezetődarab ugyanabban a pillanatban egymásra merőleges pályákon mozogjon, az ék mozgás sebessége a záródás mérvében kisebbedjék, az ék által kifejtett nyomás pedig ugyanilyen mértékben növekedjék, az (f) vezetődarab pedig az ék elmozdulásának vége felé a fenékdarab egy (j) kivágásába fogódzzék és így az éket a fenékdarabban elreteszelje. (1 rajzlap melléklettel.) PALLAS RÉSZVÉNY TÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTED