25927. lajstromszámú szabadalom • Lőporkanna önműködő zárral

- á — edény a kanna alsó részébe be van vezetve, de még mielőtt a mérőedénynek elforgatása által a kannazár kinyittatott volna. A 4. és 5. ábrák ugyanolyan metszetet tűntetnek föl, mint a 2. és 3. ábrák, csakhogy most a kannazár már nyitva van. A 6—9. ábrák egyes zárrészleteket tűntetnek föl távlati nézetben, végül a 10. és 11. ábrákon a zárnak elreteszelése van két különböző állásban bemutatva. A kanna egy tetszésszerinti alakú, alsó részén tölcsérszerüen végződő (a) edényből áll, mely fölülről egy lezárható (b) födéllel van befödve. Az alsó tölcsérszerű rész egy (d) csőben folytatódik, melybe a tulajdonképeni zár van beerősítve és mely zár plombákkal lehet a hívatlan kezek által való leszedés ellen megvédve. A zár egy hengeres (e) hüvelyből áll (9. ábra), mely egymástól megfelelő távolságban alkalmazott több (a föltűntetett esetben három) befelé nyúló (f) kidudorodással bir. A hüvely fölső végére egy (g) zárólemez (6. ábra) van megerősítve. Ezen (g) lemez a (q) záróretesz részére (10. és 11. ábra) egy vagy több (h) nyílással bir (6. ábra) és egy vagy több (i) kivágással van ellátva, melyek egy a (g) lemeznek alsó oldalán f'oroghatóan alkalmazott és ehhez szorosan simuló (k) zárólemez (7. ábra) által, mely az (i) kivágásokkal korrespondáló (m) kivágásokkal bír, elzárhatók vagy szabaddá tehetők. A (k) zárólemez oly képen van készítve, hogy csakis a bevezetendő (o) mérőedény által forgatható el, mely utóbbi tehát egyszersmind kulcs gyanánt is szolgál. E czélból a (k) lemez több (és pedig épen annyi, a hány dudorodás van az (e) hüvelyen) (p) nyúlványnál van ellátva, melyek (f) dudorodások fölött végződuek (2. és 4. ábra). Az (o) mérőedény fölső szélén (n) behorpadásokkal van ellátva, melyek egyrészt arra szolgálnak, hogy az (f) kidudorodások fölött elhaladva, az (o) edény az (e) hüvelybe betolható legyen, másrészt pedig a (p) nyúlványokra rátolható, miáltal a (k) lemez az (o) edénnyel összeköttetik. Midőn a mérőedényt az (e) hüvelybe betoljuk és amannak behorpadásai a (p) nyúlványokra rátolódnak, egyszersmind a zárnak önműködő záró retesze is nyittatik. Ez egy vagy több (q) tolóreteszből áll, melyeket a (g) lemeznek (h) nyílásain át a (k) lemez külső szélén alkalmazott (r) bevágásokba (s) spirálrugók szorítanak be (10. és 11. ábra). A (q) reteszek és (s) rugók a (g) lemezre erősített (t) házak által vannak a kiesés ellen biztosítva. A íp) nyúlványok fölé tolt edény széle a (k) lemeznek külső szélén túlnyúló (q) reteszt annyira tolja fölfelé, hogy az a (k) lemeznek (r) kivágásából kiemelkedik (11. ábra), miáltal a (k) lemeznek az (o) edénnyel való forgatása lehetővé van téve. A (k) lemez forgó mozgásának határolása, mely az (i) és (m) nyílások nagyságától függ, a (g) lemezen alkalmazott (u) peczkek segélyével eszközöltetik, melyek a (k) lemeznek (m) kivágásaiba nyúlnak. Ezen forgó mozgás nagyságának azonban úgy kell meghatározva lennie, hogy a mozgás \égén az (n) behorpadások ne álljanak az (f) dudorodások fölött, hanem az (o) edényre kívülről ráerősített (w) gyűrűt támasztják alá, úgy hogy akkor, midőn a zár nyitva van, az (o) edény el nem távolítható. A föltüntetett kiviteli alaknál pl. három (f) kidudorodás, illetve (n) behorpadás egymástól 120°-ra van alkalmazva, míg a (k) zárólemezt csak 90°-nyira lehet elforgatni, minek folytán, ha az (o) edény el van forgatva, a (w) gyűrű az (o) edénynek kihúzását megakadályozza. A berendezés működése a következő: Ha a lőporkannából lőport akarunk kivenni, akkor az (o) mérőedényt az (e) hüvelybe toljuk és ezt egy kevéssé elforgatjuk mindaddig, míg az (n) behorpadások az (f) kidudórodásokkal szembe kerülnek, mikor is az (o) edény az (e) hüvelybe teljesen betolható és az (n) behorpadások a (p) nyúlványokat megfogják. Mihelyt az (o) edényt jól fölfelé szorítottuk, ez annyira forgatandó jobbra, amennyire ezt az (u) peczkek megengedik. Ezen forgatás által a zár nyittatik és az (o) mérőedény egy pár másodpercz alatt lőporral megtelik. Az (o) odénynek visszafelé való forgatása által a zár ismét