25914. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromos gépek nyugvó fegyverzetein és induktorain

— 2 — kezett részeket közbeiktatott (m) peczkek, görgők, golyók, ékek vagy hasonlók segé­lyével egymással szemben elforgathatóvá tesszük. A pofák egyes szegmentjeit kívül­ről (n) húzó peczkek (4. ábra), vagy pedig belülről (o) nyomó peczkek kapcsolják össze. Ezen peczkek magán a bádogkoszorún el­rendezett karimákon is lehetnek alkalmazva, továbbá maga a rugalmas bádoggyűrű is szolgálhat csukló gyanánt, A föntebbi pecz­kek meghúzása folytán a bádogkoszorú és a pofaszegmentek ellapulnak, s a kifelé görbült koszorú behajlíttatik. A 6. ábra egy kiviteli alakot mutat, mely­nél a legnagyobb kihajlások pontjai (p) húzó­rudak által vannak összekötve. Egyáltalában nem szükséges, hogy a húzórudak a bádoggyűrűn belül összefüggő i rendszert alkossanak. Mint a 7. ábra mu­tatja, a (q) húzó rudak vagy közvetlenül vagy pedig egy (r) támasztó lemez segélyé­vel támadhatják meg a legnagyobb kihaj­lások pontjait, s támaszpontjaik a gyűrűn kívül, magában az alapozásban foglalhatnak helyet. A föntebb leírt foganatosítási alakok csak két támasztó ponttal bíró bádoggyűrűkre vonatkoztak, melyeknél a deformácziót az által akadályozzuk meg, hogy a legnagyobb kihajlások pontjait húzó vagy nyomó erők hatásának tesszük ki. Természetes, hogy ugyanazon berendezések több pontban alá­támasztott gyűrűknél is alkalmazhatók (3. ábra), valamint hogy a gyűrű deformáczió­jának megakadályozása czéljából a legna­gyobb behajlások helyein is lehet ugyan­ezen berendezéseket foganatosítani. Sőt az is kivihető, hogy a gyűrű kerekségének visszaállítása végett egyidejűleg használjuk föl a gyűrű legnagyobb ki- és behajlási pontjait, vagy pedig néhányat ezen pontok közül. Jelen találmány nem szorítkozik csupán teljes gyűrűkre, hanem épen ilyen módon alkalmazható félgyűrűkre, vagy még kisebb gyűrűrészekre is. Mint a 8. és 9. ábrán vázlatosan föl van tüntetve, egy két (b c) pontban megtámasz­tott (t) álló, vagy (v) függő félgyűrű defor­máczióját szintén azáltal szüntetjük meg, hogy az (u w) görbültségi vonalak legna­gyobb be-, illetve kihajlási pontjait (e, f, g, h) nyomó-, illetve húzó erők támadják meg. Ugyanígy járunk el több pontban alátámasz­tott fél gyűrűk vagy szegmentek esetében is. Az ily módon megfeszített félgyűrűk vagy szegmentek gyakorlati kivitele ugyanúgy történik, mint azt teljes gyűrűknél láttuk. A 10—12. ábrákon a (t) félgyűrű legnagyobb kihajlási pontjait húzó erők támadják meg. A 10. ábra szerint a deformácziót a 4. ábrán bemutatott (m n) húzó szerkezettel, vagy pedig mint szintén föntebb előadtuk, nyomó csavarok segélyével szüntetjük meg. A 11. ábrán a legnagyobb kihajlások pont­jai (p) húzó rudakkal vannak összekötve s a 12. ábrán bemutatott szerkezetnél a (q) húzó rudak támasztó pontjai a (t) gyűrűn kívül esnek s az alaplemezek lábainál, vagy magában az alapozásban foglalnak helyet. Olyan szerkezetet, melynél a deformácziót a legnagyobb behajlás pontjában támadó s az (s) oszlop által képviselt nyomó erő szün­teti meg, a 13. ábra mutat, míg a 14. ábra szerint a tetőpont behajlását a gyűrű belső oldalán elrendezett (o) húzó csavarok meg­húzása által akadályozzuk meg, vagy pedig kívülről alkalmazott nyomó erők által. Fölfüggesztett félgyűrűkre vonatkozó fo­ganatosítási alakok a 15. és 16. ábrán lát­hatók. A 15. ábrán a három (b, c, i) támasztó­ponttal bíró (v) félgyűrű legnagyobb kihaj­lási pontjaiban (n) húzó csavarokkal fejtünk ki hatást, melyek a már ismertetett módon a pofaszegvényeken, vagy magán a bádog­koszorún vannak elrendezve. A 16. ábra szerint a két (b c) támasztó ponttal bíró (v) félgyűrűnél mindennemű deformácziót közvetlenül a legmélyebben lecsüngő pont­ban támadó (q) húzó rudak által, vagy ezeken kivül még egy (r) támasztó lemez segélyével szüntetünk meg. Még egyszer hangsúlyozva, a jelen talál­mány úgy teljes gyűrűkre, mint félgyűrűkre és gyűrűszegmentekre is érvényes s a de­formácziót nem csak azáltal szüntethetjük meg, hogy a legnagyobb be- vagy kihajlások

Next

/
Oldalképek
Tartalom