25902. lajstromszámú szabadalom • Kiváltható patkóbetét

- á -A 6—10. ábrán a patkóbetét egy más kiviteli alakjának több nézete látható. Ennél a betétet egyetlen gummidarab képezi, mely megengedi, hogy a betétet hoszszában két rét meghajlítsuk és melyen a pata békája sugárhornyainak megfelelő (c c d) kiemelkedések létesíthetők a nélkül, hogy azokban, mint az előbb leírt kiviteli alaknál külön betéteket kellene alkalmazni. Az új betétet a fölvert patkóban minden esetben igen egyszerű módon akként helyezhetjük el, hogy a betétet megfogva, hosszanti irányban meghajlítjuk és azután a kiemelkedésekkel ellátott fölületével a patatalp felé fordítva, hátulról előre a patkóba betoljuk. Minthogy a patkóbetét méretei olyanok, hogy azok a patkóvas méreteinél 1—2 mm.-rel nagyobbak legyenek, a patkóvas szárai között kissé fölfelé görbülve fog feküdni. Mikor a ló lábára lép, a betét egyrészt a patkó szárai közé szorul, másrészt pedig a béka a betét mélyedésébe fekszik, ennek középső és oldalsó (nemezbetét esetében megfelelően merevített) kiemelkedései a béka sugárhornyaiba fekszenek és ily módon a patkóbetét a patatalpra szorosan ráfekszik, tehát eme részek egyenletesen vannak terhelve és a patkóbetét eltolódása lehetetlenné válik. Az eltolódást még az is meggátolja, hogy a pata rendesen a közepe felé szélesebb, mint hátsó végén. A ló járása közben a betét ezenkívül élőiről hátrafelé csúszik, tehát a merevített (c) kiemelkedések a béka hornyaiba beszorulnak és így a betétet a patán még megbízhatóbban rögzítik. Minthogy a kiemelkedések a hornyok végeire fekszenek, a betét hátra felé a patkóból ki nem csúszhatik, ennek következtében fölöslegessé válik a patkóvas szárai külső végeinek különleges alakítása. A betétet oly módon vesszük ki a patkóból, hogy hátulról egy újjal a betét alá nyúlunk és azt lefelé kihúzzuk. Normális patánál tehát a betét már annak következtében is rögzítve van, hogy a kiemelkedések a béka hornyaiba beékelődnek. Abnormális patáknál, vagy oly lo-i vaknál, melyek futás közben lábaikat öszszeverik, a patkón egy külön, a betét biztos befogását előidéző szerkezetet kell alkalmazni. Ez a szerkezet lényegében két egymás fölött fekvő és egymással a,z (a) csap segélyével összekötött (i f) sínből áll. Az (a) csap az (f) sín egy (k) hasítékába fogódzik, mely eme sínnek az (i) sínen való eltolását engedi meg. Az (i) sínnek egy derékszög alatt fölhajlított (l) karimája van, mely (mikor a két sínt a patkóra az (m) csavaros sarkak közvetítésével) fölerősítettük, a (j) patkóbetét hátsó végére minden esetben ráfekszik és meggátolja, hogy a betét hátra felé kicsússzék (14. ábra), ezenkívül pedig a betétet a patatalpra is rászorítja. A két sín viszonylagos eltolását megengedő kapcsolat nemcsak csap és hasíték segélyével, hanem az (f) sínt vezető és az (i) sínen kiképezett szegélylécz vagy vezeték segélyével is létesíthető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kiváltható, a pata talp anatómiájának megfelelően kiképezett, rugalmas anyagból készült patkóbetét, az által jellemezve, hogy azon a patkó békája hornyainak megfelelően kiképezett, merevített kiemelkedések vannak alkalmazva, mely kiemelkedések a hornyokban megszorulva, a betétet a patkóban oly módon rögzítik, hogy annak elhelyezése és kivétele kézzel, minden segédeszköz alkalmazása nélkül lehetséges legyen. 2. Az 1. alatt védett patkóbetét egy kiviteli alakja, melynél a betétet egyetlen oly módon kiképezett gummidarab alkotja, hogy a béka hornyainak megfelelelő kiemelkedések nélkül is oly szilárdak, hogy azok használatnál a béka hornyaiban megszorulhatnak és a betétet minden segédszerkezet alkalmazása nélkül a patkó üregében rögzítik. 3. Az 1. és 2. alatt védett kiváltható betét helyzetének biztosítására egy be állítható híd, az által jellemezve, hogy a hidat képező két (i f) sín egymással