25896. lajstromszámú szabadalom • Új gőzeke

összes többi quadránst is elforgatja (4. ábra). A quadránsok forgásánál az (5) kengyel a (4) kereteknek és az ezeken szerelt szerszámoknak megfelelő elfordulását idézik elő, mely szerszámok ennek következtében a talajról leemelt helyzetükből a munka helyzetükbe jutnak, hogy a következő barázdát szántani lehessen. A leirt elrendezésnek az az előnye, hogy mindegyik ekekeret a másiktól teljesen függetlenné válik, tehát az egyik keret a másik működésben levő kerettől függetlenül emelkedhetik föl, illetőleg sülyedhet le, tehát a talaj viszonyokhoz hozzásimulhat, mi az eddig ismert, fogas quadránsok és kapcsoló rudak által létesített összeköttetésnél lehetséges nem volt. Hogy az ekekeretek beállítását akként végezhessük, hogy az egyes szerszámok pontosan a következő barázda szántására szükséges helyzetet foglalják el, a vontató kötelek által kifejtett erőt használjuk föl, minek következtében az erre a czélra eddig használt ismert szerkezetek fölöslegesekké válnak és a keretek beállítása is pontosabban történik. Ebből a czélból a (12) karon, (mely az ismert módon, csap segélyével van a (13) keretre ágyazva) egy hornyolt (14) korong van forgathatóan ágyazva és az (1) rúd (15 16) kengyeleihez vagy maguk a (17 18) vontató kötelek, vagy az ezekkel összekötött (17a 18a) aczélsodronykötelek vannak megerősítve. A kengyelektől a kötelek egymást keresztezve mennek a (14) korong és egy vezetőgörgő fölött a félköralakú (19) koronghoz, mely a (20) csap segélyével van a (12) kar (21) csapágyába forgathatóan ágyazva. A (19) korong hornyában kis (22) görgők vannak forgathatóan ágyazva, melyeken a fölváltva vontató és vezetett kötélág gyanánt szereplő (17 18) kötelek futnak. Föltéve, hogy a gép a barázda végéig elérkezett, s az egyik kötélág által kifejtett húzóerő a gépet részben elforgatta, s ennélfogva az a 2. ábrán látható helyzetben van, föltéve továbbá, hogy (17) a vontató, (18) pedig a vezetett kötélág, a keretrudak a nyíl irányában (2. ábra) ható húzóerő és a (12) karnak eme húzóerőhatása alatt végbemenő elfordulása következtében a ferde állásba (5. ábra) jutnak. A (12) kar, illetőleg az (1) rúd (23 24) ütközői ezt az előfordulást határolják. Minthogy ugyanekkor a (18) kötélág megfeszítve nincs, a kötélág a (Ki) pont ellenkező irányú elmozdulását meg nem akadályozza és a szántásra beállított gép előre mozoghat. Annak következtében, hogy a (17) vontatókötél a (12) rúddal párhuzamosan fut és közvetlen húzást gyakorol az (1) rúd cl (23 24) ütközők szorosan egymásra nyomatnak, tehát az eke üzem közben (még ha a mozgásirány némileg megváltozik is) önkényesen el nem fordulhat, mi a régebb szerkezeteknél meggátolva nem volt. A (19) szegmentum a (20) csap körül bármely helyzetbe beállhat, hogy a vontató kötél a talaj fölött tetszőleges magassági helyzetet foglalhasson el, tehát a kötél a (12) kart föl vagy le nem nyomhatja. Hogy a kötelek mindig pontosan a szegmentumok hornyaiban legyenek vezetve, egy (25) vezetőkart alkalmaztunk, mely a szegmentum közepén egy csapra van ágyazva és a köteleknek a szegmentum hornyából csak bizonyos határon belül való kilépését megengedő (26) görgővel van ellátva. A (25) kar a csapja körül a két kötél által elfoglalt bármely helyzetnek megfelelően beállhat. Amint a gép a barázda végéig elérkezett és amint azt ott meg kell fordítani, annak egyes részei a (18) kötélre ható vonóerő hatása alatt először is az 5. ábrán látható állásból a 2. ábrán látható állásba jutnak, azután pedig az épen ellentétes állásba, mikor a (18) kötél foglalja el a (17) kötélnek az 5. ábrán föl tüntetett helyzetét. A leírt berendezéssel egy másik berendezés is össze van kötve, mely arra szolgál, hogy a szántás mélységét szabályozó szánt az ekevezető az üléséről szabályozhassa. A (28) rúd (29) csavarmenete a (30) csavarház menetébe fogódzik, mely csavarház a (4) szerszámkeret (31) alsó rúdján van megerősítve. A (27) szán mellső végét egy (32) rúd az (1) keresztrúd (33) horgával köti össze, úgy hogy mikor az ekekeret az eke megfordításánál a derékszögű négyszög alak-