25797. lajstromszámú szabadalom • Tengeralatti torpedóvető készülék

_ 4 -azt később látni fogjuk, olyan helyzetbe hozzuk, hogy ezen szektornak félkörét határoló átmérő úgy helyezkedjék el, hogy j abban a pillanatban, mikor a torpedó a (18) keret függélyes csapja körül a tüze- | lés irányába fordul, a (35) fölszabadító emeltyű vége elhagyja a (45) szektor karimáját és kifelé elszabadul. Miután a (45) szektor a most említett helyzetbe jutott, a torpedót a (16) kilökő emeltyű segélyévei kilökjük hüvelyéből és pedig a következő módon: Abban a pillanatban, a mikor «tüzet» ! vezényelnek, kinyitunk egy csapot, mely j alkalmas módon a sűrített levegőcsator- | nába van iktatva és egy alkalmas módon | elhelyezett és a (11) csővel összekötött | hajlékony csövön át sűrített levegőt veze- ; tünk a (9) hengerbe. A (10) dugattyú, mely a 4. ábrában föltüntetett nyugalmi helyzetében van, ekkor előre löketik és a dugattyúnak, valamint a (8a) rúdnak ezen j mozgása folytán a (8—8) peczkek kiszabadulván a (6—6) hajlékony bordák (7— ! 7) horgaiból, a bordák leesnek és a torpedónak utat engednek, hogy oldalt a kifelé nyilt térbe léphessen. Mikor a sűrí- ; tett levegő által mozgatott (10) dugattyú j útjának végére ér, megnyitja a (12) csövet, melyen át azután sűrített levegő jut a (13) hengerbe és ez a (14) dugattyút j kifelé tolja. A (14) dugattyú a (17) kar közvetítésével forgatja a (16) emeltyűt j (15) tengelye körül, mire a (16) emeltyű j a torpedót megtámasztó (16a) tuskó közvetítésével a torpedót oldalt -kilöki hüvelyé- i bői. Minthogy a hajó előre halad, a torpedó a (18) kerettel együtt a víz ellenállása folytán ezen keret függélyes tengelye körül forog és hátrafelé haladván, (x) ívet írja le. A (35) fölszabadító emeltyű vége a lövésirány szögének megfelelően beállított (45) szektor karimáján csúszik és abban a pillanatban, mikor a torpedó a lövés irányába jut, a karima .végére érkezik, itt kiszabadul és a (36) rúgó hatása folytán kifelé halad, mi mellett a (31) és (32) gyűrűket tolja. Ezen gyűrűk magukkal viszik a (29) emeltyűt, mely a (24) emeltyű végén lévő (26) zárópeczket fölszabadítja. A (22) rújó hatása folytán a (24) emeltyű visszafelé mozog, miáltal a (21) rúd a torpedó kifúrt tengelyéből 'kilép, a (21) rúdnak (25) feje pedig a (42) rudak segélyével magával viszi a (39) kampók (41) karjait, minek folytán a (39) kampók (y) irányban forognak. A (39) kampók (40) orra ekkor kilép a torpedó farában alkalmazott nyílásokból, mire a torpedó egészen szabad és a kivánt irányban van beállítva. A (24) emeltyű mozgása közben húzást gyakorol a (44) fonálra, mely a torpedó gépjét mozgásba hozó emeltyűt (a levegőszelep emeltyűjét) működteti és mihelyt ezen emeltyű működésbe jön, a (44) fonál a (22) rúgó hatása folytán azonnal elszakad és a torpedó csavarjainak hatása alatt megindul. Tengeralatti, elsülyeszthető és általában olyan hajóknál, melyek tetszés szerint alámeríthetők, a most leírt mechanizmus magában elegendő, ha a készülék a födélzetre vagy magára a hajótestre van szerelve és a víz alá jut, ha a hajó elmerül. Azonban közönséges hajóknál lehetővé kell tenni a készüléknek adott pillanatban való buktatását. Ez az úgynevezett buktató készülékkel történik, melyet a következőkben fogunk leírni (1., 2., 8., 9., 10., 11., 12. ábrák). A mellső (4—4) félgyűrű és az (1—1, 2—2) félgyűrűk két (51) kocsit hordanak. A fölső kocsi a fölső (5) csővel áll csuklós összeköttetésben, míg az alsó a (47) tengellyel van csuklósan összekötve, melyhez a két (47a) szárny csatlakozik. A két (51) kocsi négy (48) görgőn fut, melyek kettesével párhuzamos tengelyekre vannak szerelve, egyenesen futnak a fix (49) pályán és a hajóborda mentén fölemelkednek. A (49) pályára a két Z-alakú (50 50) vezeték van rögzítve, melyek között az (51) kocsik szűkített része halad. Ezen szűkített részek két (48a) görgővel vannak ellátva, melyeknek tengelyei a pálya síkjára függélyesek, akképen, hogy a görgők karimáikon futnak és a nyomásira-