25794. lajstromszámú szabadalom • Tengeri akna

— 3 -(lobot magába záró vashenger képezi. A horgonyban lévő kötél hossza ama legnagyobb mélységgel egyenlő, melyben aknákat egyáltalában le lehet horgonyozni. A (17) dob a horgonyban forgathatóan akként van elrendezve, hogy azt csapágyaiból könnyen ki lehessen emelni. A (19) tengelyen alkalmazott (20) fék a dob forgássebességét szabályozza. A dob egyik szélén (21) fogaskoszorú van alkalmazva, melybe a (23) csap körül forgatható (22) kengyel egy foga fogódzik, ha a (22) kengyel a (33) spirálrúgó által kifejtett húzó-erőnek engedhet. A (22) kengyel közepén a függő-ón (24) zsinórja van megerősítve, (5. ábra), mely utóbbi az üreges, gömbalakú (26) ón belsejében forgatható (25) dobra van föltekercselve. A függő-ón zsinórjának hossza ama legnagyobb mélységnek felel meg, melyben az aknát a tenger szine alatt elhelyezzük. A (25) dob szabadon foroghat, azonban az akna elsülyesztése előtt a fordulatok számát, melyeket a dob végezhet, pontosan szabályozhatjuk, még pedig egy (57) csavarház segélyével, mely a dob forgása közben ennek tengelyén elrendezett (27) menetekben eltolódhatik, míg a (28) állító csavarházba nem ütközik és így a (25) dob további forgását meg nem gátolja. Ebből következik, hogy a zsinór letekerődző hossza a (28) csavarház helyzetétől függ, melyet az akna elhelyezése előtt szabunk meg. Az akna leírt részeinek működési módja a következő: A (2) tartályt, miután a robbantó töltetet elhelyeztük, légmentesen elzárjuk, ezután a (29) csapon (1. és 3. ábra) levegőt szivattyúzunk a (2) tartályba, míg a (30) manométer nem jelzi, hogy a tartályban a kellő nyomás uralkodik. Eme nyomás a gyújtóberendezést önműködően biztosítja, tehát az aknát elfordíthatjuk, a nélkül, hogy idő előtt végbemenő robbanást idézhetnénk elő, végül a tartályon alkalmazott (52) görgők segélyével a hajó megfelelő vágányaira állítjuk. Hogy az akna erős hullámjárásnál a vágányból ki ne sikoljék, a sinek U-vasakból készülnek. A (18) horgonyt ezután a (2) akna fölé fektetjük és a (31) füleken megerősítjük (1. és 2. ábra). Miután a függő-ón zsinórjának hosszát a (28) csavarház megfelelő beállításával szabályoztuk, a (26) függőónt a maga helyére tesszük, a (15) lánczot a (16) kötéllel, a (24) zsinórt a (22) emelővel összekapcsoljuk, mikor az egész akna az 1. és 2. ábrán- látható helyzetet fogja elfoglalni. Ha már most az aknát a vágányon a tengerbe bocsátjuk, a mozgás utolsó szakaszán a vágány egy ütközője a (31) csuklók (32) orral fölszerelt csapjait (2. ábra) kiváltja, ennek következtében a horgony és a (2) tartály között a kapcsolat megszakad, úgy hogy a két rész egymástól elválva jut a vízbe. Az úszó akna tartály a víz szine fölött marad és azt a horgony azért nem húzhatja víz alá, mert a horgonykötél a horgony belsejében lévő dobról akadály nélkül lefuthat, még pedig mindaddig, míg a (26) ón a tenger fenekét nem éri, mikor a horgony (22) kengyele tehermentesül, a (33) spirálrúgó által kifejtett húzó-erőnek engedhet, a (22) kengyel (22a) orra pedig a (17) dob (21) fogaskoszorújába fogódzhatik és a horgonykötél további letekerődzését meggátolja. A (2) tartályt most már a megfe-. szülő horgonykötél a vízszine alá húzza, még pedig addig, míg a horgony maga a tengerfeneket nem éri. Mikor az akna tartálya a függő-ón zsinórja hosszának megfelelő mélységet elérte, ott megáll és megfelelő erősségű lökés által, mely az aknát 30"-nál nagyobb szöggel téríti ki, fölrobbantható, mert a (7) golyót a membránra ható víznyomás szabaddá tette. Az akna súlyát, illetőleg fölhajtását akként szabjuk meg, hogy az aknát a horgony és horgonykötél súlya lehúzhassa, azonban erre a horgonykötél súlya egymagában elegendő ne legyen. A mint a horgony a tengerfenekét elérte, a horgonykötelet a fölhajtás megfeszíti és az akna tartálya a megfelelő helyzetben marad. A horgony belsejével egy (34) kamra közlekedik (5., 8., 9. ábra), melyen egy (37) kamra van elrendezve. Eb-