25754. lajstromszámú szabadalom • Készülék elektromos áramok kimutatására

3 — folyadékban vannak az (n o) kontaktusok elrendezve, melyek az edény falára erősített szigetelő (kx) tartóra vannak szerelve. Ez utóbbi a (kl) szorítócsavarokkal és a kontaktusokhoz vezető vezetékek fölvételére szolgáló furatokkal van ellátva. Az (n) kontaktus czélszerűen az (nl) platinacsúccsal ellátott platinaszalagból áll, melynek csúcsa az (o) kontaktus szénvagy más alkalmas anyagból álló (ol) tömböcskéjével érintkezhetik. Az (n) kontaktus végére a csillámból vagy ezzel egyenértékű anyagból álló lejtős (n2) lemez van elrendezve, melyre a szívócsőből kifolyó kéneső reáesik, és ez által az (nl) kontaktust az (ol) kontaktussal juttatja érintkezésbe, majd pedig erről lecsúszik és (b) edény fenekére sülyed, ahonnan a (bl) csövön át az (fl) edénybe folyik, mely a készülék (v) alaplemeze alatt elrendezett és forgathatóan ágyazott (vl) lemezen áll. Az (fl) edényből a kénesőt könnyen lehet a (c) edénybe visszajuttatni az által, hogy az (fl) edényt, mint pontozottan föl van tüntetve, fölemeljük, az (f2) szelepet nyitjuk, mire a kéneső az (f3) gummicsövön, (f2) szelepen és (f4) csövön át az (f) szívócsőbe folyik, úgy hogy a kéneső legnagyobb része ismét a (c) edénybe jut. Az 5. ábrában az utóbb leírt szerkezet egy módosítása van föltüntetve, melynél a készülék bármely ismert szerkezetű kohaererrel van kapcsolva. Az (A) kohaerer az (A1 A2) rugók között a nem vezető (dl) folyadékban tartatik, mely rugók a kohaerer szorítóival állanak vezető összeköttetésben. A fölső (Al) rúgó a lefelé lejtő (A3) nyúlvánnyal van ellátva, melyre az (f) szívócsőből kifolyó kéneső ráesik, ha már a relaist működtető kontaktus (n2) lapját elhagyta. Ily módon a kohaerer rezgésbe hozatik, a nélkül, hogy elektromágnest kellene erre a czélra alkalmazni, miáltal helyi zavarok elkerültetnek. Ezen elrendezésnél az (Al A2) rugók egyike a (B)' fölfogóvezetékkel, másika pedig az (E) földvezetékkel van összekötve. A relais és telepe a (C) áramkörbe vannak iktatva, melyet a kohaerer zár. A (C) áramkörben az áram a pozitív sarktól az (f) szívócsőben lévő kénesőbe lép, majd pedig a (d) folyadékon át a telep negatív sarkához tér vissza. A 6. ábrában föltüntetett elrendezésnél az (f) szívócső elmarad és a kénesőt tartalmazó (c) edény alul a cső-alakú (fx) toldatban folytatódik, melynek hátsó (hx) vége szűkítve van, úgy hogy rendes körülmények között a kéneső a (c) edényből nem folyik ki. Az (fx) cső a (bx) szívócső hosszabb szárának tölcsér-alakú végébe nyúlik, mely alul a (b2) nyílásban végződik. A (bx) szívócső rövid ága a hígított savat tartalmazó (b) edénybe merül, melyből a sav a hosszabb szárba jut, azonban ennek végén lévő kis nyílásnál uralkodó fölszini feszültség folytán a kiömlésben meggátoltatik. Mindazonáltal a kapillarítás folytán elegendő mennyiségű sav hatol az (fx) alsó végébe, hogy a kénesővel a vezető összeköttetés helyre legyen állítva. Ha a kénesőből elektromos áram folyik a sav felé, úgy a folyadékok ugyanezen irányban tolódnak el. Ennek következtében az (fx) csőből kéneső fog kiömleni, mely a (b2) nyíláson át lehull. Ezen nyílás esetleg nagyobb lehet, mint az (fx) cső alsó vége. A kéneső, miközben lehull a relaisvezeték (nx) megszakítási helyét áthidalja és a relaisvezetéket ily módon zárja. A helyett, hogy, mint a 6. ábra mutatja, a relaisvezetéket egyszerűen megszakítanék, a megszakítási helyen lévő vezetékvégeket két rostélyszerűen egymásba nyúló részből képezhetjük (7. ábra). A kéneső az (fix) tartályba folyik, melyben az (f5) úszó van elrendezve. Ezen úszó az (f7) emelőre akasztott (f6) rúdra van akasztva, míg az emelőnek másik végére a (c) edényben elrendezett (f8) úszó van függesztve. Ha a kéneső az (fix) edénybe folyik, az (f5) úszó fölemeltetik, miáltal az (f8) úszó megfelelőleg sülyed, úgy hogy a kéneső fölszine a (c) edényben állandó magasságban tartatik.