25747. lajstromszámú szabadalom • Párhuzamos satu a mellső pofarész tartására szolgáló utánállítható támasszal

Megjelent 1ÍM>2. évi november lió 14-én, MAGY SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 25747. szám. X vi/d. OSZTÁLY Párhuzamos satú, a mellső pofarész tartására szolgáló utánállítható támasszal. SCHUH THOMAS ÉPÍTÉSZ FICHTENBERG O/A. GAILDORFBAN (WÜRTTEMBERG). A szabadalom bejelentésének napja 1902 márczius ho 22-ike A jelen találmány párhuzamos satura vonatkozik, melynél a mellső pofarészt egy függélyes támasz tartja,hogy nagyobb munkadarabokat is nehézség nélkül lehessen befogni. A mellékelt rajzon e satunak három különböző kiviteli alakja van bemutatva és pedig: 1. ábra olyan párhuzamos satut ábrázol, mely hátrafelé nyilik, 2. ábra ugyanilyen satút mutat, melynek támasza forgatható, végre 3. ábra olyan satút ábrázol, mely előre mozgatva nyilik. Az 1. ábrán rajzolt kiviteli alaknál a mellső (A) pofarész (Al) támasza, mely függélyesen egészen a padlóig ér és alul léczekkel van ellátva, a padlóra lesz erősítve. A (Cl) vezetéksin, melyen a mozogható hátulsó pofarész ide-oda csúszik, legkülső végén egy a munkapadra erősített (D) csapággyal van összekötve. Fönt az (Al) támasz, illetőleg az (A) mellső pofarész egy (E) tartó által van a munkapadhoz erősítve. 2. ábrabeli kiviteli alaknál az (Al) támasz egy talpcsappal van ellátva, mely egy (F) csapágyban mozog. A satú a munkapadon egy erre erősített (G) csapágyban foroghat, melynek köralakú hüvelye föl van hasítva és két nyúlvánnyal van ellátva, melyek egy (H) szorító csavar által vannak egymással összekötve, hogy a csapágyban forgó satút bármelyik helyzetében rögzíteni lehessen. A 3. ábrán bemutatott kiviteli alaknál az (Al) támasz alul egy (J) futócsigával van ellátva Mindhárom kiviteli alaknál az (Al) támasz magassági irányban elállítható. Amily egyszerű a jelen találmány, ép oly értékesnek tűnik az föl, ha közelebbről tekintjük. Ha az eddigi párhuzamos satúkat ezen új satuval, mely utánállítható támaszszal bír, összehasonlítjuk, azt találjuk, hogy ezen újítás által a satú nem csak tetemesen jobb lett, hanem tökéletességét is elérte. Nagyobb munkadarabok befogásánál, nevezetesen olyanoknál, melyek nagyobb fesztávolságot igényelnek, azt tapasztalták, hogy ezeknek reszelővel vagy vésővel való megmunkálásánál a munkadarabok vibráló mozgást végeznek, úgy hogy a megmunkálás csak akkor volt eszközölhető, ha a mellső pofarészt alátámasztották. Ha még oly erősen van is szerkeztve a satú, ha a mellső pofarész szabadon lebeg és függélyes irányban támponttal nem hír.