25729. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mesterséges forrásból származó sugárzó energia alkalmazásával történő szárításra és fehérítésre

Megjelent lítOÜ. évi november hó 3-án. MAGY. SZABADALMI SZABADALMI LEIRAS 25729. szám. XI V/e. OSZTÁLYEljárás mesterséges forrásból származó sugárzó energia alkalmazásával történő szárításra és fehérítésre. JUNGHANS ARTHUR KIR. KERESKEDELMI TANÁCSOS SCHRAMBERGREN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 május hó 12-ike. A találmány tárgya egy eljárás a szárítás ós fehérítés siettetésére, melyre az jellemző, hogy mesterséges forrásból származó vagy bizonyos meghatározott tulajdonságú sugarakat alkalmazunk. A fehérítési és szárítási folyamat előidézésére szolgáló emez új segédeszköz mellett a czél elérésére hőt is vezethetünk a fehérítendő vagy szárítandó tárgyakhoz. A figyelembe vehető sugarak közül első sorban az elektromos fényív vagy izzólámpák, továbbá más mesterséges fényforrások által kisugárzott sugarak jöhetnek figyelembe, azonkívül a látható sugaraknál kisebb vagy nagyobb hullámhoszszúaágú sugarak, főleg azok, melyek elektromos kisüléseknél képződnek. Esetleg különböző sugarak egymással kombinálva is alkalmazhatók. Az új eljárás bármely anyag, nevezetesen nedves vagy folyékony anyagok vagy ilyenekkel bevont tárgyak fehérítésére és szárítására használható, föltéve, hogy bizonyos alkotó részek leválasztása mellett kell a szárítást vagy fehérítést végezni. A fehérítés akként is történhetik, hogy a fehérítést megindító sugarak szilárd, cseppfolyós vagy gázalakú anyagokból fehérítő, vagyis festő- i anyag elroncsoló vegyületek képződését, okozzák. Fehérítés és szárítás egyidejűleg is végezhető, pl. nedves ruha vagy enyvszerű anyagok kezelésénél. Az eljárás egy foganatosítási alakját példaképen arra az esetre irjuk le, melyben fáii vagy fémen alkalmazott lakkbevonatok szárítandók, mely esetben a szárítás jóval gyorsabban és tökéletesebben végezhető, mint a közönséges szárítási eljárás alkalmazásánál, azonkívül pedig teljesen egyenletes, hólyagmentes lakkréteg keletkezik. A lakkozott tárgyakat eddig a lakkréteg megszárítása czéljából egyszerűen hő hatásának tettük ki, illetőleg azokhoz valamely nedvesség elvonó közeget (levegőt) vezettünk, a szárítás pedig annak következtében vált eléggé egyenletessé, hogy az illető tárgyakat a hő hatásának kellő hosszú ideig tettük ki. A találmány szerint a friss lakkréteggel bevont tárgyakat ezélszerűen egy zárt térben helyezzük el és itt igen intenzív sugárzás, pl. elektromos fényív hatásának tesszük ki, ha egyidejűleg hőt is vezetünk a tárgyhoz, czélszerű a hőmérsékletet fokozatosan növelni. A hőmérséklet növelése különböző