25727. lajstromszámú szabadalom • Kőhajító berendezés

- 2 -sínpályán a (2) csúsztatóig vitetnek és a csúsztatón át egy a két (4 4) iillőtalp között elrendezett (3) dobogóra szállíttatnak. A dobogóról mindegyik kalapács munkása egy-egy kőtömböt egy czélszerüen élalakú (5) kőalátétre tol, a tömböt kellőkép beállítja és azután a verőfejet a tömbre ejti. A tömb szétdarabolása után a munkás egy újabb tömböt tol a verőfej alá és így tovább, mi mellett a munkás a nehéz tömböt csupán vízszintes pályán kénytelen mozgatni és a verőfejet kellő időben maga kormányozhatja. A súrlódó kalapácsnak egy a jelen czélra különösen alkalmas kiviteli alakja a 3. és 4. ábrán van föltüntetve. A kalapácsállványfej mindkét oldalán egymásba kapaszkodó fogasivekkel ellátott (0 7) tárcsapár van ágyazva. Két szomszédos fogasíves tárcsának tengelycsapjába egy-egy (8) illetve (9) tengely van exczentrikusan és lazán elhelyezve, mindegyik tengelyre pedig az állvány külső oldalán egy (10) illetve (11) szíjdob, az állvány belső oldalán pedig egy (12) illetve (13) súrlódó tárcsa vagy henger van központosán rászerelve. A súrlódó tárcsák tehát egymással szemben állnak, közöttük pedig a (15) verőfej (14) fölemelőrúdja van vezetve. A (7) fogasíves tárcsapárra egy (16) tolórúd vau csuklósan és elállíthatóan fölfüggesztve, mely alul egy (19) lábító (17 18) emeltyűszerkezetén fölfekszik és fönt egy oldalirányú (20) kart hord, mely az ütőfej útjába belenyúlik és egy az állványra erősített (21) vonórúgó által a tolórúddal együtt lefelé liúzatik, míg egy második (22) vonórúgó a lábítót fölfelé húzza. Ha a munkás a verőfejet fölemelt helyzetéből le akarja ejteni, úgy az a (19) lábítót lenyomja és ezzel a (16) tolórudat fölfelé nyomja. Ennek következtében a fogasíves tárcsák akként fordulnak el, hogy a két (12 13) súrlódó tárcsa a verőfej (14) emelőrúdjától eltávolodik, mire ezen rúd a verőfejjel együtt szabadon leesik, míg a szíjdobok a súrlódó tárcsákkal ellenkező irányban üresen továbbforognak. Mihelyt a munkás a lábítót ismét elbocsátja, a (21) rúgó (16) rudat lefelé húzza, miközben a fogasíves tárcsák akként fordulnak vissza, hogy a (12) és (13) súrlódó tárcsák a verőfej (14) emelőrúdját egymás közt megfogják és föltolják, mindaddig, míg a (15) verőfej a (16) rúd (20) oldalkarjába bele nem ütközik. Ez által a (16) rúd egy kevéssé fölemelkedik, minek következtében a súrlódó tárcsáknak az emelőrúdra gyakorolt nyomása annyira megcsökken, hogy ezen rúd többé nem tolatik fölfelé, hanem épen csak lebegve tartatik. mindaddig, míg a munkás a lábítót ismét lenyomja és a verőfej fölfüggesztését kioldja. Oly czélból, hogy a munkás a verőfejet kézzel is kormányozhassa, egy (23) kézi emeltyű van elrendezve, mely az állványnak egy (24) csapjára van ágyazva és mely a (16) tolórudat (25) vastagítása alatt villaalakban körülfogja. Ezen kézi emeltyű rögzítése ismert módon egy (27) ívdarab mentén csúszó (26) rúgós retesz által eszközölhető. A verőfej verőszerszáma, valamint a kőalátét különös módon van kiképezve. A kőalátétet egy éles (28) véső képezi, mely az üllőnek egy mélyedésében ékkel van megerősítve. Idővel a véső éle elkopik és eltompul, mire azt újból megélesítjük és egy külön (29) sarúba helyezzük, mely hasonlóan mint maga a véső, az üllő mélyedésében megerősítendő, oly czélból, hogy a véső élének az iillő fölötti magassága megmaradjon. A verőfej verőszerszáma a (30) kalapácsfejből és a tompa (31) kalapácsból áll. A (30) kalapácsfej csapjával és (32) peczekkel a (15) verőfejben, a (31) kalapács pedig csapjával és (33) peczekkel a kalapácsfejben van megerősítve. Egy külön (30) kalapácsfejnek a (15) verőfej és a (31) kalapács között való elrendezése azon előnnyel jár, hogy lia a kalapács csapja a kalapácsfejbe beletörik, egyszerűen csak a kalapácsfejet a verőfejről le kell oldani és másikkal helyettesíteni, míg különben, ha a kalapács közvetlenül a verőfejbe volna becsapolva, csaptörés esetén a nehéz verőfejet le kellene szedni és a letört csapot