25720. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék helyes plaszticitású reliefeknek és mellszobroknak fényképészeti úton való előállítására

sak és a 6. ábrában föltüntetett spirális alakjával bírnak. A fölvétel által a leírt módon nyert ké­pet egy lemezbe étetjük be, melyet a 10. és 11. ábrában föltüntetett készüléknek egy forgatható korongjára erősítünk. Ezen készülék lényegében a két forgat­ható (h f) korongból áll, melyek fogas­kerekek segélyével egyenlő szögsebesség­gel forgattatnak. Az (f) korong forgása közben függélyes irányban eltolatik és pe­dig egy a (h) korong tengelyén elrende­zett csavaranya közvetítésével, mely a (h) korong forgásánál ezen korong tengelyén lefelé tolódik és ekkor az (f) korongot a (g) emeltyűszerkezet segélyével megemeli. A leírt módon nyert kép segélyével ma­rás útján előállított lemezt a (h) korongra erősítjük, míg az (f) korongon tetszőleges plasztikus masszát, pl. viaszt, plastilint vagy más effélét rögzítünk. A (h) korong középpontjától az (f) korong középpontjáig egy aczélrúd nyúlik, mely az (i) vezeték ál­tal folyton a két korong középpontján át­menő irányban tartatik meg. Ezen aczél­rúd egyik végén a (h) korongon megerősí­tett lemeznek bemart meneteiben vezetődő csúcs, másik végén pedig oly vésőszerű él van elrendezve, mely az (f) korongon lévő massza mintázására alkalmas. A készülék korongjainak forgása közben az említett aczélrúd, baloldali csúcsának a lemez bemart meneteiben való vezetése folytán, a tárgy alakjának megfelelően hosszirányban mozgattatik, miközben az (f) korong a helyes mértékben emelkedik, úgy hogy a spirálisok, melyek a Oi) ko­rongon fekvő lemezben a rajzban föltünte­tett módon orthogonális projekczióban van­nak kiképezve, a plasztikus masszán a he­lyes térbeli helyzetben mintáztatnak ki. Ily módon a tárgynak vagy teljesen pontos, hű utánzatát vagy pedig, ha az (f) korong emelkedésének mértékét csökkentjük, tet­szőlegesen lapos domborműjét (bas-relief­jét) kapjuk. A plasztikus masszából álló tömbbe bemart spirálisokra a gelatinen nyert reliefeket (5. ábra) illesztjük rá, iftelyek így a tárgynak pontos utánzatát adják. Ha igen nagyszámú spirálist alkal­mazunk, akkor a gelatinreliefeknek föl­használása fölösleges, mivel ezen esetben a formák már magán a faragott tömbön eléggé határozottak. Az eljárásnak ily fo­ganatosításánál a 4. ábra szerinti fokoza-I tokát- egymástól egyenlő távolságban lévő párhuzamos vonalakkal helyettesítjük. Ha a tárgyat fokozottabb tökéletesség­gel akarjuk utánozni, akkor különböző pon­tok felől több fölvételt készítünk és a le­írt módon eszközlendő faragást a külön­böző fölvételek alapján megismételjük. A tárgyra vetített vonalak, melyek mind egyenlő vastagságúak, a tárgy egyes sík­jainak különböző hajlásszöge következté­ben a fényképező készülékben és így a fölvétel útján nyert képben is különböző vastagságban mutatkoznak; a vonalak [ ugyanis annál vastagabbak, mennél jobban ' eltér az illető vonalakat tartalmazó sík az egyenes szögtől; egyenes szögnél a vona­lak legkeskenyebbek. Ezen tényt arra használjuk föl, hogy a faragó véső egy megfelelő szerkezet se­gélyével a megmunkálandó fölülethez min­dig merőlegesen tartassák, miáltal a meg­munkálandó massza összekarczolása meg­akadályoztatik. Az ezen czélra szolgáló szerkezet a 9. ábrában van föltüntetve; a lemezbe be­mart barázdába az említett aczélrúd vezető csúcsán kívül még egy második szabályozó csúcs nyúlik be, mely egy rúgó hatása foly­tán a vezető csúcstól folyton távolodni iparkodik. A barázda szélessége szerint ezen szabályozó csúcs a vezető csúcstól többé-kevésbbé távoludik, mely mozgás egy emeltyű szerkezet segélyével akként vite­tik át a faragó vésőre, hogy ez utóbbi mindig a kivánt helyzetben tartatik. A faragásra szolgáló készülék természe­tesen sokféleképen foganatosítható; a 7. ábrában föltüntetett foganatosítási példá­nál a korongok forgástengelyük segélyé­vel egymással szilárdan vannak összekötve és a vezető csúcs oly ívet ír le, melynek középpontja az (1) tengellyel esik össze. A vezető csúcs mozgása az (m) faragó vésőre

Next

/
Oldalképek
Tartalom