25720. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék helyes plaszticitású reliefeknek és mellszobroknak fényképészeti úton való előállítására

vagy tárgyat (a következőkben «tárgy» alatt személy és tárgy értendő) minden oldalról megvilágítják. A vetítő lámpákon átmenő síkra merőlegesen a fényképező készüléket állítjuk föl. Minden más fényt a tárgytól gondosan elzárunk, az egyes lámpák fényét pedig a tárgyhoz való jutása előtt intenzitásában egy bizonyos irány felé fokozatosan gyöngítjük. Ezen czélból a fényt egy a 2. ábrában föltüntetett, kettős ék alakjával bíró üvegcsészén bocsátjuk át, melynek egyik (d) oldala megfestett folyadékkal, másik (e) oldala pedig oly átlátszó folyadékkal van megkötve, mely ugyanoly fénytörési indexxel bír, mint a (d) oldalban lévő folyadék, úgy hogy a fénysugarak egymással párhuzamosak maradnak. A folyadékkal töltött csésze helyett tömör üvegprismákat is alkalmazhatunk, melyek egyike szines vagy úgynevezett füstüvegből, másika pedig átlátszó üvegből készül. Ezen fényszűrő a rajta átmenő fényt többé-kevésbbé abszorbeálja, úgy hogy a fénysugarak a szerint, a mint ezek fényszűrőnek egyik vagy másik pontján hatolnak át, többé-kevésbbé gyöngítve vetíttetnek a tárgyra. A fénynek ezen fokozatos gyöngítése természetesen bármily más módon is történhetik. Az összes fényszűrőket ugyanazon irányban beállítva hozzuk összeköttetésbe a lámpákkal, úgyhogy a tárgynak azon részei, melyek a legnagyobb relieffel bírnak, a legerősebb fényt kapják, azon részek pedig, melyek a fényképező készüléktől legtávolabb feküsznek, leggyöngébben világíttatnak meg. Ezen oknál fogva az érzékeny lemez a tárgy előbb említett részeinek megfelelő pontokban erősebben fog befolyásoltatni, mint az utóbb említett részeknek megfelelő pontokban, úgy hogy a lemez az előbbeni pontokban kevésbbé lesz átlátszó, mint az utóbbiakban. Ezzel azonban a kitűzött czél még nem érhető el, mivel a tárgy fölületegységei, a szerint, a mint a fénysugarak többé-kevésbbé rézsútos irányban érik a tárgyat, a domborodás mértékétől függetlenül különböző fénymennyiségek által világíttatnak meg. Ezenkívül a tárgy szinezése is zavarhatja a pontos reprodukálást. Az érzékeny lemez a megvilágításnál ugyanis a következő három tényező befolyásának van alávetve, melyek együttesen pontos negatív kép előállítását akadályozzák. 1. A tárgy kiszögelő részei erősebben világíttatnak meg, mint a mélyebben fekvő részek, a miért is az előbbeninek erősebb aktinikus hatást gyakorolnak a lemezre, mint az utóbbiak. 2. A tárgy egyes síkjai a fénysugarakkal képezett hajlásszög szerint több vagy kevesebb fényt kapnak. 3. A különböző szinek különböző aktinikus hatást gyakorolnak az érzékeny lemezre. A jelen találmány tárgyát képező eljárásnál az érzékeny lemez csak az 1. alatt említett tényezőnek van alávetve, mivel a 2. és 3. alatt említett tényezők zavaró hatását a következő módon kerüljük el. A tárgyról két fölvételt készítünk és a második fölvételnél a fényszűrők megfordítása által a fénygyöngítés irányát akként fordítjuk meg, hogy a tárgy azon pontjai, melyek az első fölvételnél legerősebben voltak megvilágítva, a második fölvételnél leggyöngébben világíttassanak meg. A második fölvétel számára, melyet a következőkben (B)-vel fogunk jelölni, ugyanazon momentumok jönnek tekintetbe, mint az első, a következőkben (A)-val jelölt fölvételnél; megjegyzendő azonban, hogy a (B) fölvételnél az 1. tényező meg van fordítva, míg a 2. és 3. tényező mindkét fölvételnél változatlan marad, mivel ez utóbbi tényezők egyike a tárgy geometriai alakjának, másika pedig a tárgy színezésének következménye. A két fölvétel elkészítése után az egyik, például az (A) fölvételről üvegen egy pozitív másolatot, úgynevezett diapozitív képet állítunk elő. Ha ezen diapozitív képet az ennek előállítására szolgáló negatív képre pontosan ráillesztenők, akkor a két lemez képei egymást megsemmisítenék, azaz áttetsző