25713. lajstromszámú szabadalom • Eljárás képeknek mechanikus előkészítésére nyomtatáshoz

Megjelent 1902. évi november lió 5-én. MAGY. Q KIK. SZABADALMI JÍSh HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 25713. szám. IX/e OSZTÁLY. Eljárás képeknek mechanikus előkészítésére nyomtatáshoz. PROCHASKA LIPÓT ÉS BASLER-SASSABA JÓZSEF NYOMDÁSZOK BRÜNNBEN. A szabudalom bejelentésének napja 1902 május hó 12-ike. Képek nyomtatásánál a különféle árnyalatok és finom részletek érvényre jutása czéljából, úgynevezett metszeteket szoktak előállítani, melyeket a nyomtató hengerre a nyomtatandó, zink vagy hasonló lemezre mart képnek megfelelően szoktak fölragasztani. Ezen metszetek előállítása eddig akkép történt, hogy a nyomtatandó képről papirosra készítettünk néhány levonatot. Ezen levonatok egyikéből késsel vagy ollóval az összes legfeketébbnek látszó részletet kivágtuk és egy második levonat megfelelő részleteire ráragasztottuk; egy harmadik levonatból a legsötétebb és az azzal határos részleteket vágtuk ki és ezen kivágásokat a második levonatra megfelelően ráragasztottuk; ezután egy negyedik levonatból a legfeketébb és azzal határos két kevésbbé fekete részletet vágtuk ki és mint előbb, a második levonatra ragasztottuk; a kivágás és fölragasztás annyiszor ismétlődött, a hány részre szét lehetett bontania képet. A képnyomtatás ezen előkészítése nagyon hosszadalmas és fáradtságos, nagy ügyességet igényel és e mellett mégsem tökéletes. Jelen találmány tárgyát eljárás képezi a képnyomtatás mechanikus előkészítésére; | az eljárás szerint egy ív papirost (előnyöj sen műnyomatú vagy krétapapirost) nedves | állapotban széleivel sajtó födőn fölragasztunk. Ha a papirív megszáradt és kife-i szült, gyorsan száradó nyomdafestékkel a | képet rányomjuk és a még nedves lenyo-I matra gyorsan keményedő port (pl. gipsz, kén, kolofónium) vattalapda vagy hasonló segítségével viszünk föl és azután a port leverjük. Ily módon a por egy része a lenyomaton ragadva marad és pedig inkább azon helyeken, melyeken több nyomdafesték volt, melyek tehát a képen sötétebbeknek látszanak; kevesebb por marad azokon a helyeken, melyek a képen világosabbnak látszanak. Ez által a kép legsötétebb helyei egyúttal a legmagasabbak lesznek és a kiemelkedések az árnyalatoknak megfelelően csökkennek. Az így kikészített papirosívre újból rányomtatjuk a képet, arra ismét port viszünk föl, majd azt megint leporoljuk; ezt a műveletet addig ismételjük, míg a kép kellően plasztikus lesz, mivel a kép nyomtatásra elő van készítve és ismert módon használható föl.