25710. lajstromszámú szabadalom • Szifónfej

sával az (a) kupak alsó és a (k) palaczknyak fölső széle közé fogunk. Ha tehát az (a) kupakot a leírt (1 q) hüvelyek segélyével a (k) palaczknyakhoz szorítjuk, akkor a (g) bélés is rögzíttetik helyzetében a nélkül, hogy ezen czélra külön segédeszköz, forrasztás, csavar stb. szükségeltetnék. A szódavíznek a kupak fölső részébe való jutását egyszerűen az által akadályozzuk meg, hogy a (g) bélés fölső széle és a szeleprúgó támlapját képező (n) fémkorong között a gummiból készült (o) tömítő gyűrűt rendezzük el. A találmány tárgyát képező szifónfejet a következő módon szereljük a palaczkra. Miután az (a) kupakba a (g) bélést beillesztettük, a kupak megvastagított részére a hasítékos (1) hüvelyt ráhúztuk és az (m) csövet a kupak oldalas furatába becsavaróltuk, a palaczknyakra a vonalkázottan föltüntetett módon a zárt (q) hüvelyt toljuk és a palaczknyak szélére az (i) gummigyűrűt fektetjük. Ezután az előkészített szifónfejet tetszőleges szerkezet segélyével az (i) gummigyűrű összenyomása közben erősen a palaczknyakra szorítjuk és az (1) hüvelyt a hasíték mentén szorosan összehúzzuk; ennek megtörténtével a (q) hüvelyt a telt vonalakkal rajzolt helyzetbe vagyis az (1) hüvelyre toljuk, minek megtörténtével az ekként készen fölszerelt palaczkot az alkalmazott szorító szerkezet hatása alól fölszabadítjuk. Az (1) hüvely karimái ekkor a szifónfejet a palaczkkal szorosan összekötik, míg a (q) hüvely az (l) hüvely szétnyitódásának, valamint az (m) cső elfordulásának megakadályozására szolgál. A (g) bélésnek az előzőkben leírt módon való elrendezése nemcsak a szerkezet egyszerűsége miatt, hanem még a következő okokból is kiválóan fontos. A szifónfejeket olcsó és mégis elegendő szilárd anyagból, pl. fából, csontból, szaruból, sajtolt papírból, kaucsukból vagy más állati illetőleg növényi eredetű anyagokból eddig azért nem lehetett előállítani, mivel az ily anyagok a szódavíz behatása alatt hamar rothadnak, megrepednek illetőleg deformálódnak. Ezen anyagok természetüknél fogva azonban az ónbélés alkalmazását is megnehezítették, mivel azok az ónbéléssel össze nem forraszthatok, ez utóbbinak szögecsekkel vagy becsavarolás által való rögzítése pedig, tekintettel az okvetlenül szükséges biztos tömítésre, oly gondos és pontos munkát tenne szükségessé, mely legalább is annyival megdrágítaná a szifónfejet, mint a mennyi az olcsóbb anyag fölhasználásával megtakarítható. Könnyen belátható, hogy a (g) bélésnek a leírt módon való elrendezésével ezen nehézségeket teljesen leküzdjük és lehetővé tesszük, hogy a szifónfejet az említett anyagok bármelyikéből akként állítsuk elő, hogy az anyag olcsóságából származó megtakarítást teljesen kihasználhassuk. Az (m) kifolyató csövet tetszőleges anyagból, pl. csontból készíthetjük;a védő bélés itt nem szükséges, mivel, ha ezen cső hasznavehetetlenné válik, azt oly csekély költséggel újíthatjuk meg, mely egyáltalján számba sem jöhet. Lehet azonban a kifolyató csövet a (g) béléssel egyenlő anyagból és azzal egy darabban is készíteni és ezen esetben a csövet a (g) béléssel együtt a kupak és a palaczknyak közé szorítani; ezen elrendezésnél a kupak és a palaczknyak széleinek azon pontjában, melynél a kifolyató cső rendezendő el, félköralakú vájatokat képezünk ki, melyek a kifolyató csövet esetleg tömítések közbeigtatásával pontosan körülfogják; a (h) karima ezen esetben teljesen elmaradhat. Sz A IS A D AI .MI IGÉNYEK. 1. Szifóníej, jellemezve két egymásra tolt, a szifónfej kupakját a palaczknyakkal összekötő hüvely által, melyek közül az egyik a kupakra és a palaczknyakra rákarimázva, a hosszirányban ható erők, a másik pedig megszakítatlan palásttal foganatosítva, a harántirányban ható erők fölvételére, illetőleg az előbbi hüvely szétnyitódásának megakadályozására szolgál.