25708. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ívlámpák karbidelektródái előállítására
Megjelent IÍH)2. évi november lió fi-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATA L SZABADALMI LEIRAS 25708. szám. VII/h. OSZTÁLY. Eljárás ívlámpák karbidelektródái előállítására. DR KEYZER HERMANN JAKAB ÜGYVÉD AMSTERDAMBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 deczember hó 27-ike. A víz hatása alatt elbomló karbidból készült ívlámpa-elektródák között jóval erősebb fény fejlődik, mint a közönséges szénelektródák között. Ilynemű elektródák például akként készülnek, hogy szenet és karbidot porrá törve egymással keverünk és a keveréket annyi kátránnyal elegyítjük, amennyi a tömeg sajtolhatóvá tételére szükséges. Sajtolás után az így előállított elektródákat kiégetjük, hogy a kátrányos alkatrészeket kiűzhessük. Ezek a karbidelektródák azonban a közönséges ívlámpáknál csak akkor alkalmazhatók, ha azokat különleges módon előkészítjük, minthogy a levegő nedvessége az ellenkező esetben a karbidot rövid időn belül elbontaná. Ha azonban ezen elektródák fölületét vízálló réteggel vonjuk be, akkor az elektródák rendkívül tartósakká válnak és azokat a levegő nedvessége meg nem támadhatja. Ily vízálló burkolatok bizonyos fémekből vékony firniss, illetve tapaszrétegből vagy üvegszerű anyagból készülhetnek. A burkolatokat czélszerüen akként állítjuk elő, hogy az elektródákat valamely orgános kötőanyag alkalmazása mellett fémporral vagy fém- vagy metalloid-sókkal vonjuk be és az elektródákat azután kemenezében kiégetjük, vagy kalczináljuk. Az égetés alatt mindenekelőtt a kötőanyagot távolítjuk el. ezután a fémeket vagy fémsókat olvasztjuk meg, úgy hogy ezek az elektródák fölületét áthatlan réteggel vonják be. Azoknak a bevonatoknak, melyeket közönséges szénből vagy karborundumból álló elektródáknál alkalmazunk, egészen más a czéljuk, minthogy ezek kizárólag a vezetőképesség fokozására, illetőleg a fény színének módosítására szolgálnak, vagyis nem kell okvetlenül nedvességállóknak lenniök, mig a találmányunknál alkalmazott bevo natoknak az a czéljuk, hogy a karbidelektródákat a levegőben levő nedvesség elbontó hatása ellenében megvédjek. Ezt, mint azt kísérletek hosszú során megállapítottuk, olyképen is elérhetjük, hogy az elektródákat védő fémhüvelyekkel vonjuk be, melyeket az elektródák teljes elkészülte tehát az izzító kemenczékben történt kiégetésük után húzunk föl az elektródákra. A közönséges szénelektródáknál alkalmazott fémeket, mint például a vörös rezet eme karbidelektródáknál nem alkalmazhatjuk, először mert azok olvadási pontja igen magas, másodszor mert a vörös réz a karbidból a legcsekélyebb nedvesség hozzájutásánál is fejlődő aczetilénnelrobbanó vegyületet képez,
