25686. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos fémkefék előállítására

Megjelent lí)()2. évi november lió 4-én. 25686. zám. Vll/g. OSZTÁLYEljárás elektromos fémkefék előállítására. BOUDREAUX LAJOS MÉRNÖK PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 május hó 5-ike. MAGY. KIR SZABADALMI HIVATA L SZABADALMI LÉTRAS A dinamókhoz használt elektromos fémkefék általában vagy fémes szövetbe sodrott vagy szőtt szálakból, vagy több-kevésbbé vastag lemezekből, vagy a kefe méreteinek megfelelően összehajtott, rendkívül vékony levelekből, vagy végül összegöngyölt vékony fémlemezből állanak. Bármelyik legyen ezek közül a tulajdonképeni kefék alakja, a jelen találmánybeli eljárás czélja egy oly elektromos fémkefének az előállítása, mely eléggé rugalmas ahhoz, hogy ne idézzen elő erős súrlódást, mely a dinamó kollektorát hamar elkoptatná, de e mellett az egész kefe elegendő merev ahhoz, hogy a tulajdonképeni kefék hajlékonysága daczára ne iktasson sok kollektorlemezt az áramkörbe, minek következménye erős szikraképződés és melegfejlődés és ezzel kapcsolatban a dinamó teljesítményének tetemes vesztesége volna. A fémszálakból, a vékony lemezekből, vagy a kívánt kontaktus méreteinek megfelelően összehajtott vagy összegöngyölt igen vékony fémszalagból csak nagyon hajlékony fémkeféket lehetett előállítani, úgy hogy használhatásuk meglehetős erős tokokban vagy tartókban való alkalmazásukat kivánta meg, mely tartóknak a kollektoroktól bizonyos távolokban kellett maradniok, nehogy ezeket tönkretegyék. A kefék hajlékonyságának hátrányos következményeitől különböző módon iparkodtak szabadulni; nevezetesen a vékony fémlemezeket vagy összehajtogatott fémszalagot sűrűn alkalmazott abroncsokkal vették körül; vagy a szalagokat, vagy lemezeket összeszögecselték; vagy a kefék egyes elemeit erős falú foglalatokba zárták, széleiket és belső végeiket szorosan összekötve; használtak még csavaralakúan bordázott tartókat is, vagy csavaralakban a kefékre fölcsavart erős drótokat. De akármilyen volt a keféknek elhelyezése és megerősítése, azaz a kivánt kontaktusméret biztosítása, mégis a gyakorlatban minden esetben szükséges volt a kefék közé még vastag lamellákat közbeiktatni, hogy a keféknek a tartók pofái között elegendő merevségük legyen; azonban mindezen fölsorolt módok a kefék hajlékonyságának a szükséges mértékben való megszüntetésére nem voltak a gyakorlatban megfelelők, s főkép azért, mert a vastagabb falú tartóknak és lamelláknak mindig bizonyos távolságban kellett a kollektoroktól maradni, hogy ezeket tönkre ne tegyék. A jelen találmánybeli eljárás a kérdést a lehető legegyszerűbben oldja meg; a fémszálakból, szalagokból vagy lemezekből előállított keféket egy darab fémből nyújtott