25664. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék oly tárgyak vulkanizálására, melyek vulkanizálást igényelnek

Megjelent 1902. évi november hó 3-án. MAGY. ggg KIR. SZABADALMI JH HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 25664. szám. XI/b. OSZTÁLY Eljárás és készülék oly tárgyak vulkanizálására, melyek vulkanizálást igényelnek. WITTENBERG WENIAMIN IGAZGATÓ, BROCK ERWIN VEGYÉSZMÉRNÖK ÉS KOCH ERWIN VEGYÉSZ RIGÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 április hó 29-ike. A jelen találmány tárgyát eljárás és ennek foganatosítására szolgáló készülék ké pezi, melynek czélja, hogy oly tárgyakat, melyek vulkanizálást igényelnek, pl. kaucsukot és hasonló nyers anyagokat vagy ezek szurrogátumait, rostszálakkal, burkoló fonadékokkal, fémekkel, azbeszttel, ásványokkal. fával, parafával stb. egyetemben, tetszőlegesen szabályozható túlnyomás vagy az atmoszferikus nyomásnál alacsonyabb nyomás alkalmazásával a vulkanizáláshoz szükséges hőfoktól függetlenül vulkanizálhassunk. mi mellett ^yomóközeg gyanánt levegő vagy gázok alkalmaztatnak, esetleg gőzzel együtt is, mi á'tak tökéletesen kompakt és pórusmentes tárgyakat állíthatunk elő; míg ellenben többé vagy kevésbé nagy, az atmoszferikus nyomásnál alacsonyabb nyomásnál tetszőleges porozitás elérését biztosíthatjuk. * ' A vulkanizálásra szolgáló "ismert eljárások egyikét eddig olykép foganatosították, hogy a vulkanizálási tartányba közvetlen gőzt vezettek. Ez által azonban csak azon túlnyomást érhették el, mely a vulkanizáláshoz szükséges hőfoknak közvetlenül megfelelt. E túlnyomás változtatása minden tekintetben csak akkor volt lehetséges, ha a hőfokot növelték vagy csökkentették. Az első esetben azonban a tárgyak elégése és elromlása következhetik be, míg a másik esetben a vulkanizálás foka nem elegendő. Egy másik vulkanizálási eljárás abban áll, hogy a vulkanizálást fölhevített levegőben végzik, melyet vagy a vulkanizálási tartányon kívül, vagy annak belsejében melegítenek föl. Ezen eljárásnál bárminő tetszőleges hőfok elérhető ugyan, de nem bármely kívánt nyomás. Mindkét eljárás, de főkép a második ama nagy hátránnyal jár, hogy a gyártmány összetétele szerint többé vagy kevésbé nagy porozitás keletkezik, mely a gj'ártmányt gyöngíti, értékét csökkenti és a mely, terjedelmét illetőleg, sem előre meg nem állapitható, sem egészen el nem kerülhető. Ezzel szemben a jelen eljárás, mint már a bevezetésben említettük, abban áll, hogy a vulkanizáláshoz szükséges hőfoktól függetlenül, a kívánt czélnak megfelelően tetszőleges túlnyomást vagy tetszőleges, az atmoszférikusnál alacsonyabb nyomást létesítünk, mikor is lehetővé válik, hogy egyszersmind a hőfokot is minden kivánt fokban szabályozhassuk, illetőleg változtathassuk. E nagy előnyt az által érjük el, hogy a vulkanizálási tartánnyal kapcsolatban,