25642. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés keményítőnek víztől, ill. maradékoktól való folytonos elválasztására
3 ményítőtej lefolyását akként szabályozzuk, hogy az lehetőleg nagy sűrűséget, körülbelül 18—22° Beaumé-t nyerjen, úgy hogy tehát a térfogat egységében foglalt tisztátlanságok mennyisége az ugyanabban a térfogatban foglalt keményítő mennyiségéhez képest lehetőleg csekély legyen. A legnehezebb és legnagyobb keményítőszemcsék természetesen legkönnyebben fognak kiválni, míg a könnyebb keményítőszemcsék kiválása csak valamivel későbben történik az edény külső falai felé. A folyadék eszerint további útjában az (a) edényben való fölszállása alatt már csak igen kevés könnyű keményítőszemcsét tartalmaz, míg az összes föloldott tisztátlanságok és a keményítőnél könnyebb rostos részek a fölszálló folyadékban lebegve maradnak és azzal együtt a (g) nyíláson át elvezettetnek. A rostok egy része fajsúlya mérvében a készüléknek egy bizonyos zónájában össze fog gyűlni és onnan a munkafolyamat végén vagy esetleg folytonosan és egy ezen zóna alatt alkalmazott nyíláson át eltávolítható. A keményítőnél nehezebb tisztátlaságoknak attól való eltávolítása czéljából a keményítőtej kibocsátására szolgáló (h) nyílást a kúpos résznek legmélyebb pontjánál valamivel följebb rendezzük el, úgy hogy a földes és homokos részek, melyek különösen a burgonyakeményítőgyártásnál csekély mennyiségben a keményítőtejbe kerülnek, a (h) nyílás alatt leülepedhetnek. Ezeknek eltávolítása időnként egy a legalsó részen elrendezett elzárható nyíláson át történik. A nagy töménységű keményítőnek a készülék lerakodását egy (f) készülék segélyével gátoljuk meg. Ez oly lassan forog, hogy a keményítő lerakodását meggátolja ugyan, de a felszálló folyadékot nem befolyásolja, mi mellett a harangalakú (d) test még arra is szolgál, hogy minden fölfelé irányuló folyadékmozgást fölfogjon és a folyadékot oldalirányban ismét lefelé irányítsa. A (h) kibocsátónyílásból lefolyó tömény keményítőtej esetleges szilárd és durva tisztátlanságokon kívül, melyek szitán való leszűrés útján könnyen eltávolíthatók, természetesen még a nyerskeményítőtejben föloldott anyagoknak egy csekély részét tartalmazza. A keményítőnek teljesen tisztán való nyerése czéljából több készüléknek a 3. és 4. ábrán föltüntetett kombináczióját alkalmazzuk. Ha ugyanis a lefolyó keményítőtejet körülbelül tízszer akkora térfogatú tiszta vízzel fölhígítjuk és annak újbóli elválasztását eszközöljük, mely czélra a keményítőtej akár (p) szivattyúk által emeltetik a második készülékbe (4. ábra), akár pedig önműködően folyik ezen készülékhez (3. ábra), úgy a második készülékből lefolyó keményítőtej térfogategysége csak egy tized annyi tisztátlanságot fog tartalmazni, mint az első készülékből lefolyó keményítőtej térfogategysége. Újabb hígítás és elválasztás által oly keményítőtejet nyerünk, mely 1/10 0 annyi tisztátlanságot tartalmaz, mint az első készülékből lefolyó keményítőtejnek ugyanakkora térfogatrésze. Ezen arány természetesen annál nagyobb lesz, minél nagyobbra választjuk az egyes elválasztások előtt alkalmazott hígítást, illetőleg minél töményebb az egyes készülékekből kifolyó keményítőtej. Ily módon az utolsó készülékben oly tömény keményítőtejet nyerünk, mely pl. a burgonyakeményítő gyártásnál közönséges kereskedelmi keményítő előállítása czéijából közvetlenül czentrifugálható, míg a legfinomabb fajták előállítására a czentrifugálás előtt a keményítőtejnek egyszeri mosása és iszapolása elegendő. A rizskeményítőgyártásnál a nyerskeményítőtejben tartalmazott tisztátlanságok a burgonya-, kukoricza- és búzakeményítővel ellentétben sokkal gyorsabban ülepednek le, mint a keményítő maga. Ezen tulajdonságukat a keményítőnek a tisztátalanságoktól való elválasztására használják föl, amenynyiben a keményítőtejet alkalmas edényekben mindaddig állni hagyják, míg a tisztátlanságok világosan határolt rétegben le nem ülepedtek, míg a keményítő még a vízben lebegve marad és ezt a keményítőt a maradékokról óvatosan lehúzzák, mi mellett a keményítőnek a maradékokból való teljes extrahálása czéljából ezen műveletet többször, rendesen 3—4-szer kell ismételni. Ezen eljárás természetesen oly edényeket
