25641. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zsíros kopállakkok előállítására

Ezen czéínak elérésére a legegyszerűbb eszköz abból áll, hogy a kopálokaí oly fémsisakkal lezárt katlanban hevítjük, a mely fémsisak visszafolyásra állított hűtőkészülékkel van kapcsolatban. Mihelyt azután ilyen módon a hőforráshoz közelebb fekvő kopálrészek illó terpénekre kezdenek átalakulni, akkor a hűtőkészülék által visszatartott terpének a még átalakulatlanúl maradt tömegre megszakítás nélkül visszafolynak s ezen elterülve úgy saját maguk által, mint hűtő hatásuk által a még hátralevő terpéneknek gyors átalakulását idézik elő. Ezen átalakúlás tényleg félannyi időt vesz igénybe, mint a közönséges módokon eszközölt olvasztás. Az ily módon nyert olvasztási termékek azon becses tulajdonsággal bírnak, hogy akár nyers, akár főtt vagy sűrített lenolajjal minden arányban elegyedvén,terpentinnek hozzátétele mellett, zsiros .lakkokat képeznek. A kopáloknak depolymerizacziójánál a föntemlített illó terpénekkel és diterpénekkel egyidejűleg bizonyos mennyiségű savanyú folyadékok is szállanak el alkoholoknak (főként methyl-alkohol, némi nyomaival. Nagyon fontos, hogy ez utóbbi termékek a bomlásnak még nem indult kopálra vissza ne essenek, mert jelenlétük a depolymerizácziót lassítja, sőt gyakran teljesen meg is szakítja. Az ő jelenlétüknek tulajdonítható nyilván a kopálnak autoklávokban való sikertelen főzése. E savanyú folyadékok kiválasztása végett a sisakba oly testeket teszünk, melyek mint pl. az oltatlan mész, chlórkalczium stb. alkalmasak amazoknak lekötésére; ezenkívül még a következő még gazdaságosabb és czélszerűbb mód is vehető igénybe: A visszafolyásra állított hűtőkészüléknek hűtő burkába vízgőzáramot vezetünk be, miáltal ennek hőfokát 1006

C.-on tartjuk, úgy hogy a terpének, melyeknek legillékonyabbja 155- -160°-nál forr, a katlanba visszafolynak, míg a vízgőzök túlszállanak. A visszafolyásra állított hűtőhöz egy másik hűtőt (elfolyató hűtőt) csatolunk a túlszálló gőzöknek sűrítése és gyűjtése végett. A vízgőzök bizonyos mennyiségű terpéneket ragadnak magukkal, melyek egyidejűleg kondenzálódnak és gyűjtetnek. Ily módon igen homogén főzetek létesülnek, melyek a kopált alkotó összes tei-péneket tartalmazzák, kivéve a savanyú folyadékot, az alkohol nyomait és a nedvességet. Ily olvasztási termékek a köpükben vagy közönséges pároló készülékekben készültektől nemcsak lényegesen kisebb szineződésíik, hanem azon sajátságos képességük által is különböznek, hogy olajjal minden viszonylatban keverődnek, a mi nyilván a savanyú folyadék kiválásának következménye. Ezenfölül az ily úton előállított zsíros lakkok nagy ruganyosság és rendkívüli simaság által tűnnek ki. Ha az olvasztókészűlékben légszivattyú segélyével vagy más módon többé vagy kevésbé légüres tért létesítünk, akkor a természetes kopál annál könnyebben és annál csekélyebb hőfok mellett alakúi át oldhatóvá, mennél tökéletesebb a légür és az olvasztási termékek ilyenkor még sokkal kisebb mértékű szineződést mutatnak, a nélkül, hogy ezáltal az olajjal szemben tanúsított nagyfokú abszorbeáló képességük csorbát szenvedne. A légür alkalmazásánál szükséges a visszafolyásra állított hűtő hőmérsékletének, a vízgőz ruganyossága szerint, a készülékben mutatkozó nyomásnak megfelelő szabályozása, hogy így egyrészt a reakczióvizet kiválasszuk, másrészt pedig a magasabb hőfokoknál elillanó terpéneknek maximumát visszatartsuk. A leírt eljárásnál mutatkozó veszteség igen csekély : a földolgozott kopál súlyának leggyakrabban 5—6%-át teszi és 7%-on sohasem emelkedik túl, de még ezen veszteség is csak látszólagos, mivel a második hűtőnek alkalmazása tényleg lehetővé teszi a vízpárák által elragadott összes terpéneknek vízzel kevert állapotban való visszanyerését. E keveréket egy edényben 24 órán át leülepedni engedjük, ekkor a fölszínen összegyülemlett, az összes térfogatnak mintegy felét kitevő terpént leszedjük s ezt 1—2°/0

oltatlan mésszel kezelvén, kellemet-