25611. lajstromszámú szabadalom • Soregyenlítő szerkezet szedőgépek számára

- 8 -kat annyira betolja a sorba, hogy ez az egyes szavak közötti spácziumok nagyítása révén a kívánt hosszra hozatik; a szerkezet aztán az egyes ideiglenes spácziumrudakat visszahúzza és azokat oly rendes spácziumrudakkal helyettesíti, mint a milyeneket a sor helyes méretezése megkövetel. A találmány tárgyának egy jellemző momentuma abban áll, hogy az eddigi berendezésektől eltérően két egymástól független szerkezet helyett — melyek egyike az ideiglenes spácziumrudak egyidejű betolására, a másik azoknak a fölös tér egyenletes elosztása czéljából való fokozatos betolására szolgál — ugyanazon eredmény egy egyetlen, szakaszosan működő szerkezet segélyével éretik el, mely a sort a kívánt hosszra fokozatosan kinyújtja. Az ezen elrendezés által az eddigi szerkezetekkel szemben mutatkozó eltérés a 2., 3. és 22. ábrák nyomán észlelhető ki legjobban. Ezen ábrák oly sortartót tüntetnek föl, melybe szavak közé tolt hét ideiglenes spácziumrudat tartalmazó sor van beillesztve. Eddig mindazon szerkezeteknél, melyeknél a mozgatható typekből álló soroknak kiegyenlítése rendes vagy ideiglenes spácziumrudakkal és önműködő mechanizmusokkal történt, egy első betoló lemezt kellett elrendezni, mely a sor egész hoszszára kiterjedve, a spácziumrudak vastag végére nyomást gyakorol és ekként azokat mindaddig betolja, míg a sor a sortartót ki nem tölti. Az összes spácziumrudaknak egyenletes betolása folytán az összes szavak között egyenlő nagyságú hézagok keletkeztek. A soregyenlítésnek ezen módját különösen az úgynevezett linotypegépeknél alkalmazzák ; ezen gépeknél a matriczákból és kinyújtható spácziumrudakból álló sort a spácziumrudak betolása által egyenlítik ki és ezután a typesort arról egy darabban öntik, mire a matriczák és spácziumrudak alkalmas szerkezetek segélyével rögtön lerakatnak. Ezen esetben a spácziumrudak oly alakkal bírnak, mint a laza typekkel együtt rendesen alkalmazott spácziumrudak. A közönséges laza typek elosztásánál alkalmazott ékalakú ideiglenes spácziumrudaknak a sor elkészülte után rendes spácziumrudakkal való helyettesítésénél igen ritkán találhatunk pontosan oly vastagsággal bíró rendes spácziumrudat, mely az ideiglenes ékalakú spácziumrúd kihúzása után a keletkezett rést tökéletesen kitöltené, úgy hogy gyakran kénytelenek vagyunk a szükségesnél valamivel vékonyabb spácziumrudat alkalmazni. Ezáltal azonban laza és rövidebb sort kapunk és pedig annál nagyobb mértékben, mennél több spácziumrúdra. van szükség. ' Ezen hibát mindaddig meg kellett hagyni, míg a keletkezett rés akkora nem lett, hogy a következő számú vastagabb spácziumrúd I abba beférjen; ezen oknál fogva egy második betoló lemezt kellett alkalmazni, mely, miután az egyes ideiglenes spácziumrudak az első lemez által betolattak, egy vagy több spácziumrudat még utólagosan betolt a sorba, oly czélból, hogy ez a szükséges hosszt elérje. A sornak ily módon való kiegyenlí: tése azonban tökéletlen, mivel az utólago• san betolt spácziumrudak vagy a sor elejére vagy annak végére kerülnek, holott kívánatos, hogy a rések a sorban egyenletesen legyenek elosztva, vagy hogy a kisebb rések a nagyobbakkal váltakozzanak. Ha a typek a 2. ábrában föltüntetett módon gyűlnek össze a sortartóban, akkor a sor ritkán fog teljesen kitöltetni és a legtöbb esetben a (300)-al jelzett hézag fog fönmaradni, mely mihelyt a sortartó lefelé kezd mozogni, a sor fölső vége fölé tolódik. Ha azonban a legelői lévő ideiglenes spácziumrúd a (375) határolóba ütközik, akkor a sortartó a (167) zsinór húzásának engedve lefelé mozog és ennek következtében maga a typesor a typecsatornában a (8) ütköző felé fog mozogni. A sortartó rézsútos helyzete következtében azon typek, melyek a legelői lévő ideiglenes spácziumrúd előtti szót képezik, a sortartó mellső végén maradnak ; minthogy azonban a sor többi része megemeltetett, az előbb említett hézag, mely a sortartó lefelé való mozgása előtt annak fölső végén volt, most a mellső véghez, a legelői lévő ideiglenes spácziumrúd elé jut, a mint ez a 22, ábrából látható.