25607. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hullámos tűzszekrények és lángcsövek előállítására

kivágásai vannak, melyekbe a gyűrűket egymástól mindaddig távol tartó (58) rugók vannak elrendezve, míg a gyűrűkre a csővégek felől nyomás nem hat. A berendezés alaplemezén, a (34) karmantyú alatt az (59) gyűrűlemez fekszik, fölül pedig a (60) lemez zárja el a berendezést, mely a (61) rudakon nyugszik; ezek az alaplemezen átnyúlnak és a (43) dugattyú hengerén vannak megerősítve. A (60) lemez közepén egy (62) nyílás van kiképezve, mely elég tágas ahhoz, hogy azon a hengerlés által hullámzott (A) csövet áttolhassuk. Ezt a csövet az (59) lemezre állítjuk, a hengeres formaszekrényt pedig azután elzárjuk és annak két felét' egymáshoz kapcsoljuk. Ezután a (43) hengerhez tartozó hengerbe nyomás alatt álló vizet vezetünk be, a dugattyú ennek következtében fölemelkedik és a magot magával viszi, A mag karimás vége az (59) lemezt érinti, ezt és az azon nyugvó részeket az (1, la) formaszekrényben fölemeli, míg a (44) karmantyú a fölső határoló lemezbe nem ütközik. A dugattyú és mag további elmozdulása azt idézi elő, hogy a csőfal hullámai élesebbekké válnak, mint az előbb leírt esetben. Az (1, la) formaszekrény el is maradhat, ekkor a gyűrűszeletek végeit egyszerűen kapcsok és csavarok segélyével egyesítjük egymással, úgy hogy a szeletek zárt gyűrűt képeznek. A gyűrűk mellett alkalmazott rudak a gyűrűket a kellő viszonylagos helyzetben tartják és azoknak csak tengelyirány os mozgását engedik meg. Ha a cső belsejében fekvő gyűrűket kivánunk alkalmazni, melyek a kazán vízterébe nyúló hullámokat létesíthetik, a 7—12. ábrán látható összenyomható magokat alkalmazzuk. Ily mag szétfeszítésénél a cső belsejében, a mag körül elrendezett gyűrűket kifelé szorítjuk, úgy hogy a gyúrűszeleteken lévő kiálló bordák a kifelé nyúló bordák vagy hullámok üregébe kénytelenek lépni s így eme hullámokon belül fekvő formát alkotni. Ezek a hullámok a bordák belső kisebb kerületének mértékéül szolgálnak és azt a határt szabják meg, a melyig az üreges bordák vagy kiugrások oldalfalai egymáshoz közelíthetők. Miután a végekre ható nyomás megszűnt, a mag vagy az ezen lévő szeletek összetolásával a kifelé nyúló bordák vagy hullámok üregeibe nyúló szeleteket gyorsan vissza lehet húzni. Az összenyomható magnak a 7. ábrán látható kiviteli alakjánál a középső (21) részt egy (25a) kézikerék és az ebbe a részbe metszett csavar segélyével lehet a főmaghoz közelíteni, illetőleg attól távolítani. A belső (21) magrészen több (21d) csukló van forgathatóan megerősítve, melyek kifelé álló végei a szegmentum alakú (2 le) sarúkhoz vannak csúklósan kapcsolva; ezek a (21) mag mentén ennek tengelyével párhuzamosan kifelé és befelé eltolhatók. A (2le) Sárákra a (35) gyűrűdarabok illenek, melyeket fecskefarkalakú (35a) vezetékek rögzítenek, ezek a sarúkban kiképezett megfelelő hosszanti hornyokban csúsznak. úgy hogy a gyűrűdarabok egymáshoz viszonyítva oldalirányban eltolódhatnak, de a (2le) sarúkkal minden helyzetükben kapcsolatban maradnak. A (35) gyűrűdarabok külső kerületükön (35b) bordákkal lehetnek ellátva, melyek a cső hullámai között lévő közökbe beléphetnek és melyek a kellő helyzetbe kifelé nyomhatók, ha a (25a) kézikerék és a csavar segélyével a (21) magrészt a (21e) sáriik mentén hosszanti irányban eltoljuk. Eme sarúk a (21) magrész elmozdulását nem követhetik. Ennek következtében a (21d) csuklók a mag tengelyére inkább merőleges helyzetet fognak elfoglalni és a (21e) sarúkat, valamint a (35) gyűrűszeleteket kifelé szorítják, úgy hogy azok a cső belsejét kitöltik. Mikor a (21) rész mozgásirányát megváltoztatjuk, a (21e) sarúk és (35) gyűrűdarabok a középvonal felé közelednek, tehát azokat a hullámokból az összehúzás befejezte után könnyen el lehet távolítani. A 7. ábra a külső (35) gyűrűknek is egy más kiviteli alakját mutatja be, gyűrűk az előbb leírt módon a cső hullámai között fekszenek és egymással érintkező üregeik-