25574. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénsavanhydrid tökéletes absorbeálására
-végbe, mivel ekközben liydratgőzök keletkeznek, melyek, ha már egyszer képződtek, még igen sok abszorbcziós tartály alkalmazásánál is csak nagyon nehezen abszorbeáltainak. Ezen esetben tehát a veszteségek elkerülhetetlenek. Ha pedig az alkalmazott sav konczentrácziója a 99% (Ha S04 ) mértéket túlhaladja, akkor az abszorbczió szintén nem megy gyorsan és simán végbe és habár az abszorbeáló sav még nem tartalmaz szabad (SO,)-at, mégis (SOs ) gőzök távoznak. Ha ellenben a sav konczentráczióját szorosan 97°/0 és 99% között, legelőnyöseben 98%-on tartjuk meg, akkor az abszorbcziós folyadékból való kiáramlásnál sem hydrat-, sem anhydridgőzök nem mutatkoznak és az abszorbczió majdnem pillanatnyilag és oly tökéletesen megy végbe, hogy azt egyetlen abszorbcziós készülékben vihetjük keresztül. Ezenkívül még azt találtuk, hogy az említett konczentráczióval biró savnak abszorbeáló folyadékként való alkalmazása, még egy másik, nem kevésbbé fontos előnnyel is jár. A mint már említettük, az eddig ismeretes abszorbeálási eljárásokkal az itt tekintetbe jöhető vastartályok alkalmazásánál lehetetlen tiszta, gyakorlatilag vasmentes és nagy konczentráczióval biró kénsavat előállítani, mivel úgy a hígított mint a concentrált kénsav a vasat aránylag nagy mértékben oldja. Ezen oknál fogva az eljárás foganatosításánál kénsavas vasoxyd képződik, mely a nagy konczentrácziójú kénsavban rendkívül nehezen oldódik és abból ismét kiválik. Ennek következtében a nagy konczentrácziójú, pl. 96—98°/o (H2 S04 )-et tartalmazó, kénsav vasvegyületek kiválása folytán zavarossá válik és e miatt nehezen árusítható és némely czélokra hasznavehetetlen. A vasnak inegtámadhatása a kénsav konczentrácziójától függ és legkevesebb 27°/0 szabad anhydridet tartalmazó füstölgő kénsavnál oly csekély, hogy ezen körülményre vasmentes kénsav előállítására alkalmas eljárást alapíthattunk. Ezenkívül még azt találtuk, hogy a konczentrácziónak még egy második oly intervalluma is létezik, melynél a vastartályok, ha valamivel nagyobb mértékben is, mint az előbbi esetnél, de mégis csak igen csekély mérvben támadtatnak meg. A kénsavnak a vassal szemben tanúsított ezen második oldóképességi minimuma az absorbczióképességnek az előzőkben említett maximumával esik össze, mely egyszersmind a legnagyobb sűrűségnek és a legkisebb gőzfeszültségnek felel meg. Ha tehát az anhydridgőzök abszorbeáltatására 97—99%-nyi kouczentráczióját állandóan megtartó kénsavat alkalmazunk, akkor egy művelettel nemcsak azonnali abszorbcziót érünk el, hanem egyidejűleg vastartályok alkalmazása daczára gyakorlatilag vasmentes és nagy konczentráczióval biró kénsavat állíthatunk elő. Úgy látszik, a vas inegtámadhatása és a kénsav villamos vezető képessége között itt bizonyos összefüggés van. Azt észleltük ugyanis, hogy a villamos ellenállás krbl. 97°/o H2 S04 konczentrácziónál hirtelen erősen növekszik, kbl. a «monohydratnál» egy maximumot ér el és ezután a szabad (S03 ) első százalékainál rohamosau egy minimumig csökken. Abban a mértékben, a melyben a kénsav konczentrácziója a villamos ellenállás ezen maximumát határoló intervallumtól lefelé vagy fölfelé távolodik, a vasnak inegtámadhatása ismét jelentékeny mértékben fokozódik. Abban tehát, hogy a villamos ellenállásnak növekedése a vas megtámadhatásának minimumával, valamint legnagyobb sűrűséggel és a legkisebb gőznyomással összeesik, az általunk észlelt gyakorlati tények elméleti magyarázatot is lelnek. A leírt gyakorlati észleleteken alapuló eljárásunk tehát abban áll, hogy egy abszorbcziós tartályt előnyösen már kezdetben oly kénsavval töltünk, mely 97%— 99% H2 S04 -et tartalmaz. Ezen kénsavat az egész abszorbczió alatt azáltal tartjuk meg az említett konczentráczión, hogy a készülékbe a beáramló anhydrid mennyiségének megfelelő mennyiségben folytonosan gőzt, vizet vagy hígított kénsavat vezetünk be, míg a kész savat előnyösen ugyanekkor folytonosan
