25539. lajstromszámú szabadalom • Üreges betonfödém
7. és 8. ábrák pedig ugyanennek az XI—XI, illetve Y1—Y1 vonalak szerinti keresztmetszeteit mutatják, s végül a 9. és 10. ábrán föltüntetett födém módosított betontestekből van összeállítva. Az 1—3. ábrák szerint a lényegében ismeretes vasbetéttel bíró (a) födémgerendák a végigmenő hajlított (b) beton födőréteggel kellően összefüggenek. Az a (g) gerendák között keresztben, egyik gerendától a másikig haladva feküsznek az egy darabból álló (c) betontestek, melyek úgy az (a) gerendákkal, mint a (b) födőréteggel össze vannak kapcsolva, s ez utóbbi számára mintegy alátámasztást és padozatot képeznek. A (c) betontestek a 2. és 3. ábra szerint I-alakú keresztmetszettel birnak s az (a) gerendák között egymás mellé vannak illesztve, úgy hogy ezáltal üregeket képeznek, melyeknek tudvalevőleg hangtompító és hőtartó hatásuk van. A (c) betontestek szélein több helyen (d) bordák vannak elrendezve, melyek a betontestek szilárdítására szolgálnak. Ez utóbbiak aránylag alacsonyak s egyenes talprészük a gerendák alsó szélével egy síkba esik, úgy hogy a födém sík menyezettel bír. A betontestek fejrésze a (b) födőréteg belső bolt fölületéhez való szoros simulás czéljából megfelelő módon van hajlítva s középen kissé erősebb kiképezéssel bír, mint szélső részein. A (c) betontestek homlokvégein egy-egy lépcsőzetes záró- vagy véglap van alkalmazva, melyek az építés alkalmával az (a) gerendák betonanyagának a (c) betontestekkel való kapcsolódását elősegítő barázdákkal vannak ellátva. Az I-alakú keresztmetszetű (c) betontestek alsó és fölső lapjába sodronybetét, derekába vagy gerinczébe pedig vasbetét van ágyazva. Ez utóbbi (e, f) meghajlított hosszrudakból vagy drótkötelekből áll, melyek kengyelek segélyével kapcsoltatnak egymással össze, s míg az egyik (e) rúd közepe a betontest fejrészében, addig a másik (f) rúd közepe annak talprészében nyugszik (1. ábra). A betontest homlokvégei felé ezen (e, f) rudak a betontestekből fölül kilépnek a (b) födőrétegbe s visszagörbített végükkel az (a) gerendák vasbetétjének fölső hevederrúdjára függesztetnek, minek következtében a (c) betontesteknek az (a) födémgerendákkal és (b) födőréteggel való föntebbi összekapcsolási módjánál oly épületrészek gyanánt szerepelnek, melyek főkép a húzási igénybevételek fölvételére vannak rendelve. A gerendavasbetétek fölső hevederrúdjaira még hasonló módon (k) szilárdító rudak is függesztetnek, melyek középső részükkel a (c) betontestek fölső lapjába vannak ágyazva (2. és 3. ábra) s nagyjában ugyanolyan módon haladnak, mint az (e) főrudak. A betontestek homlokvégein elrendezett zárólapok lépcsői fölül kiugrásokkal bírnak, melyek a gerendák betonjától körülvéve, az (a) gerendáknak a (c) betontestekkel való kapcsolódását biztosítják. A föntebbiekben ismertetett födém pl. a következő ismert eljárás szerint állítható elő: Először a (h) hosszpallókból és (i) támasztó oszlopokból összetett állvány állíttatik föl, miközben arra kell ügyelni, hogy a (h) pallók kellő távolságban legyenek lefektetve. Azután az előre elkészített s vasbetéttel ellátott (c) betontesteket végeikkel egymás mellett a pallókra illesztjük, s az (a) gerendák vasbetétjeit azon térközökbe helyezzük, melyek a betoutesteknek két-két ilyen módon lefektetett szomszédos mezője között fönmaradnak s ezen vasbetéteket a (c) jetontestek (e, f) vasbetétjeivel összekapcsoljuk. Ennek megtörténtével megkezdjük a beton fölrakását és csömöszölését, először az említett térközökbe a gerendák képezése végett, azután pedig a (c) betontestek fölé, míg' a (b) födőréteg a szükséges vastagságot el nem érte. A fölrakott beton megkeményedése után az állvány eltávolítható. A 4. ábrán bemutatott foganatosítási alak hasonló a föntebbihez, csakhogy itt a vasbetéttel ellátott I-alakbau szelvényezett (c) betontestek az (a) gerendákhoz viszonyítva, alacsonyabbak, úgy hogy ez utóbbiak alsó élei a betontestek alatt lefelé kiállanak. Ezen kivitel foganatosítása a 4. ábra szerint czélszerűen oly módon történik, hogy az állványon megfelelő (m) oldaliéczeket alkalmazunk.
