25525. lajstromszámú szabadalom • Szellőztető berendezés

Megjelent 1902. évi október lió 15-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 25525. szám. V/b. OSZTÁLYSzelló'ztetó'berendezés. LAYCOCK VILMOS SÁMUEL GYÁROS SHEFFIELDBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 márczius hó 18-ika. A találmány tárgya egy szellőztető vagy levegőt leszivató berendezés, mely főleg vasúti kocsik szellőztetésére szolgál és mely «torpedó-szellőztetők» neve alatt ismeretes berendezésekre vonatkozik. A találmány czélja az, hogy hamúrészecskéknek, pornak, esőnek és effélének a légnyíláson a kocsiba vagy más, a szellőztető berendezéssel fölszerelt térbe való bejutását megakadályozza. A csatolt rajzokon a találmány tárgya néhány kiviteli alakjában van föltüntetve. Az 1 ábra az úgynevezett «torpedó-szellőztető» nézete, a 2. ábra annak függélyes metszete; a 3. ábra metszet a szellőztető berendezésen és a kocsimennyezeten át; a szellőztető berendezést itt a kocsi belsejéből szabályozhatjuk, a 4. ábra a födelet vagy ernyőt magát ábrázolja, melyet a szellőztető elhelyezése után rendezhetünk el. A vasúti kocsiknál használatos torpedószellőztető (1. és 2. ábra) lényegében egy rövid (a) légcsőből áll, melyen két vízszintes, üreges (c) kúp van akként fölszerelve, hogy ezek alapjai egymás felé forduljanak és közöttük gyűrűalakú (o) tér maradjon szabadon, melyet a (g) védőg^űrű vesz körül. Az (o) téren át azonban hamú, por, eső stb. juthat az (a) légcsőbe és ezáltal a kocsiba is. Ezt megakadályozandó, találmányunk szerint a légcső fölött egy helytálló vagy levehető födelet vagy ernyőt rendezünk el. Minthogy gazdasági okokból a szellőztető berendezés összes vasalkatrészeit egy öntvényből állítjuk elő, ezért ajánlatos oly czélból, hogy a födélnek a szellőztető belsejében való elhelyezését kevésbbé iskolázott munkások is végezhessék, a következő szerkezethez folyamodni. A (d) ernyőt két rész képezi, melyek mindegyikében egy vagy több (w) összekötő drót van elrendezve. Ezeket a drótokat az öntő formában akként helyeztük el, hogy azok végei a formába öntött megolvadt fémbe nyúlnak és ily módon a (d) ernyőt a kúpokkal (lásd 2. ábrát), vagy a légcső fölső karimájával kötik össze. A helyett, hogy az ernyőt a többi alkatrésszel szorosan összekötnék, az ernyőt egy bádogdarabból (4. ábra) is állíthatjnk elő. melyet előbb megfelelően föl tekercseltünk és azután, hogy szétnyílhasson, ismét szabadjára hagytunk. Az ernyőt alkotó (d) bádogdarab (1) lábakkal van ellátva, melyek azután, miután az ernyőt az (a) légcső fölé toltuk és az ismét kitágult, e légcső fölső karimájára fekszik.