25497. lajstromszámú szabadalom • Füstemésztő széntüzelés
köralakúvá válik (lásd 1., 11. és 12. ábrá- | kat). A (12) tápláló csőben egy (13) légbevezető cső van elrendezve, melynek fölső végére a (14) hasítékokkal ellátott, fölső és alsó oldalán tűzálló anyaggal lefödött (15) fej van helyezve, úgy hogy a (13) csőből a levegő minden irány felé áramoljék ki. Az imént leírt tüzelés következőképen működik. A (10) rostélyrudak által képezett, köralakú rostélyra fát vagy más a tűz rakására alkalmas anyagot helyezünk és meggyújtunk, mire a tulajdonképeni tüzelő anyagot, például darabos szenet egy a későbbiekben leírandó önműködő hydraulikus adagoló berendezéssel a (12) tápláló csö- j vön át az (1) elégési térbe bevezetjük, hol az meggyúlad. Az elégési tér lassan megtelik égő szénnel, melyhez az alsó tüzelőrostélyon és az oldalt alkalmazott (8) bordákon át jut levegő. A bordák ezenkívül a szén kihullását is megakadályozzák, de lehetővé teszik a salak eltávolítását. Ugyanis mikor a salakot a rostélyról el akarjuk távolítani, egy ily (8) bordát kihúzunk és az így támadt nyíláson át a salakot a nélkül távolítjuk el, hogy evvel az égési folyamatot megszakítanék vagy megzavarnók. A lapos (11) tisztítórudak föl- és a~ámozgatása által megakadályozzuk azt, hogy a salak a rostélyhoz hozzásüljön és egyszersmind előre toljuk a salakot a (10) rostélyrudak külső vége felé, a honnan azt a fönt leírt módon eltávolítjuk. A (13) légbevezető csőre helyezett, fölül és alul [ csúcsban végződő (15) fej akként fekszik a (12) cső beáramló nyílása fölött, hogy az ebből kijutó tüzelőanyagot a (15) fej minden oldal felé kitérni kényszeríti és ez által csúcsos szénkúp képződését meggátolja. A 7—10. ábrákban ábrázolt kiviteli módozatnál a tüzelés falának alsó részét függélyes (17) rostélyrudak alkotják, melyeknek elégését vízhűtés akadályozza meg. A (17) rostélyrudak, melyek a 8—10. ábrán látható alakkal bírnak, fölső végei a fal (27) gyűrűjére támaszkodnak, (18) kampói pedig egy (19) gyűrűbe fogódzanak, melyet az (5) tartókon megerősített (20) szögvasak támasztanak alá. A rostélyrudak fölső végükön egy-egy kúpos (21) lyukkal és egy-egy ehhez csatlakozó (22) csatornával vannak ellátva, akként, hogy a (23) csőből a kis (24) nyílásokon kiáramló víz a (21) lyukba, illetve a (22) csatornába jut és az egyes rostélylemezek oldalfalain folyik le, úgy hogy a rostélyrudak az ezeken végigfolyó víz által lehűttetnek. Ennél a kiviteli alaknál az alsó rostélyt a (10) rostélyrudak alkotják, melyeknek belső végei a (12) adagoló csövön, külső I végeik pedig a (25) gyűrűn fekszenek föl. A (25) gyűrű, melyet az (5) tartókon ágyazott (26) görgők támasztanak alá, a (261 görgők egyikével akként van a (25) gyűrűben vezetett peczek útján összekötve, hogy a görgő forgatásánál a rostély kissé ide-oda mozog, minek következtében a salak hozzásülése meggátoltatik. Az ezen találmány szerint kiképezett tüzelésnél az alsó rostélyt egy, tűzálló gyűrűkből álló rostélykúp is helyettesíthetné. Az önműködő, hydraulikus tápláló berendezésnek, mint azt a 13—22. ábrákból láthatjuk, a (30) garattal ellátott (31) hengere, mely például a fönt leírt tüzelés tulajdonképeni (12) tápláló csövéhez csatlakozik és egy a (31) hengerben ide-oda mozgó hydraulikus (32) hengerdugattyúból áll. A (32) dugattyú a megfelelő (37) furattal ellátott (33) hengeres részével a tuj lajdonképeni (34) nyomódugattyún eltolható, ez a dugattyú a (31) hengerrel a (35) rudak segélyével összekötött (36) lemezen van megerősítve. Ugy a (34) nyomódugattyú, mint a (38) szelepházat hordó (36) lemez a (39) furattal van ellátva és a szelepház (40) csőcsonkjához egy nyomóvezeték, például nyomás alatt álló vizet tartalmazó vezeték csatlakozik, úgy hogy a nyomás alatt álló víz a (32) hengerdugattyút a (31) hengerben előre tolja és a (31) hengerből az ebbe a (30) garatból behullott anyagot a hengerhez csatlakozó
