25483. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mintázott furnír és burkolólemezek előállítására

Megjelent 1902. évi október hó 7-én. MAGY. t \ KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 25483. szám. VIII C. OSZTÁLYEljárás mintázott furnir- és burkolólemezek eló'állítására. HARRASS MIKSA GYÁRTULAJDONOS BÖHLENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 márczius hó 17-ike. Mintázott furnir- vagy burkolólemezek, furnirbevonatok és hasonlók előállításánál sokféle kísérletet tettek arra vonatkozólag, hogy ezeket ugyancsak furnirból vagy lemezekből álló mintázattal lássák el, a nélkül azonban, hogy ezek a kísérletek eredményre vezettek volna. Az eddig használt drága és nehézkes eljárások teljesen kielégítő eredményre nem vezettek, mi már akkor is érthetővé és előre láthatóvá válik, ha a fafurnirok és lemezek viselkedését a nedvességgel szemben figyelemre méltatjuk. A fa már magában véve is hajlandó «vetődésre», t. i. meglehetősen könnyen vesz föl nedvességet, meghajlik és a nedvességtartalom elvesztése után megrepedezik. Ha már most föltételezzük, hogy a mintát képező furnirdarabokat egy alaplemezen kell megerősíteni, tehát azokat a lemezre föl kell ragasztani vagy enyvezni, akkor sikerül ugyan a furnirdarabokat az alaplemezen oly módon megerősíteni, hogy azokat enyv vei vonjuk be, enyvezett fölületükkel az alaplemezre fektetjük és nyomás alatt addig tartjuk a lemezre szorítva, míg az enyv meg nem szárad és nedvességtartalmát el nem veszti, azonban nem sikerül minden czélra alkalmas, tehát elég tetszetős terméket előállítani, mert a folyós enyv a mintát képező darabok éleinél, szögleteinél és sarkainál láthatóvá vált, úgy hogy a minta, különösen ha az csak némileg finomabb* úgyszólván piszkosnak látszik. Vannak azonban oly enyvféleségek, melyek — mint pl. az ismert caseinenyvek — valamely fölületre való fölkenésük és megszárításuk után hő és nyomás hatása alatt ismét folyékonyakká, illetőleg nedvesekké és tapadósakká válhatnak és eredeti ragasztó képességüket ismét visszanyerik. Tehát lehetséges volna a mintaképező darabokat az alapzaton akkor elhelyezni, mikor az ezekre fölvitt ragasztóanyag megszáradt és az alapzaton a ragasztóanyagnak a bő és nyomás alatt végbemenő elfolyósítása által rögzíteni. Ezt azonban a fa vetődése nehezíti meg, a mennyiben a ragasztóanyaggal bevont és gyakran igen finoman tagozott, mintát képező furnirdarabok a nedvesség elszállásánál többé-kevésbbé meggörbülnek, később pedig, ha nem előbb, akkor, mikor azokat az alapzaton való megerősítésük czéljából kiegyenesítjük, oly sok darabra törnek, hogy azokból kifogástalan mintát előállítani nem lehet, teljesen eltekintve attól, hogy a minta egyes részeinek ragasztóanyaggal való bevonásánál eme részek