25429. lajstromszámú szabadalom • Berendezés utak korlát vagy sorompórészeinek összekötésére

két (b) hossztartó szárát fölvevő részének szélességével egyenlő vagy annál valamivel nagyobb lehet. A fül a (c) áttörés alsó végén is lehet elrendezve, a midőn a (b) hossztartók oly helyzetben helyezendők be az áttörésekbe, hogy a (b2) bevágások fölül és a (bl) kiugrások alul kerüljenek. A 6—10. ábrabeli kivitel értelmében az egyik (b) hossztartó végén csupán az alsó fejrész van elvágva (6. ábra) és a szár itt is (b2) bevágással bír, míg a másik hossztartó (7. ábra) végén mindkét fejrész azonban különböző hosszúságban (fölül nagyobb darabon, mint alul) van elvágva. A kiálló szár alsó oldalán, úgy mint az előbbi kivitelnél, a (b2) bevágás van elrendezve. Ezen kivitelnél az (a) oszloptartó (c) áttörése T-alakkal bír (9. ábra), mivel az egyik, csupán egyoIdaion kivágott (b) hossztartó (6. ábra) az áttörésbe a fölső fejrésszel és a szárral helyeztetik be. Az oszloptartó szárából kivágott, az összekötés előtt visszahajlított (d) fülnek ezen kivitelnél az áttörés vízszintes részének szélességével kell bírnia, mint azt a 9. ábra mutatja. A részek összekötése és biztosítása ugyanolyan módon történik, mint a fönt leírt kivitelnél. A (d) fül ezen kivitelnél is a (c) áttörés alsó végén rendezhető el, mely esetben a (c) áttörés a 9. ábrában rajzolt helyzethez képest megfordítva alkalmazandó. A 11—15. ábrákban egy oly kivitel van föltüntetve, melynél az (a) oszloptartó fölső végén és pedig szárának közepén egy függélyes, nyitott (cl) hasítékkal és két ebből kiágazó (c2 c2) kereszthasítékkal van ellátva (11. és 15. ábrák). Az oszloptartóval összekötendő két (b b) hossztartó a végeken egyoldalt (f)-nél a szárig és a másik oldalon (g)-nél egy kis darabon van kivágva. A végeken hátramaradó fejrészek egy nyitott, a szárig terjedő (h) hasítékkal (14. ábra) vannak ellátva, mely hasítékok a hossztartóknak, illetve ezek szárának az (a) oszlopok nyitott (cl) hasítékába való betolását teszik lehetővé. A hossztartók betolásuknál egymást födik, mint azt a 13. ábra mutatja és az oszlop övrészei a hossztartók övrészeinek kis (g) bevágásaiban fekszenek. Az (i) illesztések, mint látható, tompák vagy ferdék is lehetnek, mint az a 13. ábrában pontozott vonalakkal van jelölve. A hossztartók betolása után a (c2 c2) oldalhasítékokon egy (dl) rögzítő-vagy biztosító hevedert dugunk át, melyek vagy S-alakra vannak hajlítva, mint azt a 12. és 16. ábrák mutatják, vagy, mint a 17. ábrából látható, mindkét végén ki van vágva, mely végek az alsó hasítékokon áthúzatnak és azután vagy oldalt hajlíttatnak vagy pedig a heveder felé duzzasztatnak, úgy hogy a tartóvégek tartós összekötése létesíttetik. A hossztartók rögzítése azonban a fönt leírt kivitelekhez hasonlóan, egy a (cl)hasítéktól oldalt a szárból kivágott és azután a hasíték fölé hajlított (d) füllel is eszközölhető, mint azt a 18. ábra mutatja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés utak idomvasakból összeállított korlátai vagy sorompói oszloprészeinek a hosszrészekkel való összekötésére, jellemezve az által, hogy a kétoldalt egyformán vagy különböző mélyen kivágott végeikkel egy az oszloptartó fejrészei között lévő mindenoldalról zárt vagy nyitott hasítékba behelyezett hossztartók egy külön vagy az oszloptartó szárából kivágott rész segélyével, utóbbi áthajlítása, laposra nyomása vagy duzzasztása által rögzíttetnek és az oszloppal egy tartós szerkezetté egyesíttetnek. 2. Az 1. igénypontban jellemzett berendezés egy foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy a két (b b) hossztartó egyik fejrésze a tartó végén egészen el van vágva és a szabad szárrész széle egy (b2) bevágással van ellátva, míg a két hossztartó másik fejrésze egy rövid, a szár síkjában lévő kiugró (bl) részig van levágva, mely a kiálló szárvégeknek az oszlop szárában lévő (c)