25349. lajstromszámú szabadalom • Ütőmű órák számára

— 2 — melyek ha ezen karhoz érnek, azt lenyomják és ez által a (7) horgonyt a tengellyel és kalapáccsal együtt oly módon eltolják, hogy a horgony a gátkerékszegment ha­táskörén kívül kerül. Ezen mozgást a (15) kar (16) elhajlása (2. ábra) elősegíti, mely egy ferde síkhoz hasonlóan működik. A gát­kerékszegment emelkedésének határolására és avval a mindenkor szükséges óraütések meghatározására a már a számláló ütőmű­veknél alkalmazott (17) lépcsős tárcsa szol­gál, mely a (18) óracsövön ül és gátkerék­szegment (19) peczkével együtt működik. A negyedóra-ütések szabályozására az (5) tárcsa (6) peczkén szolgálnak, melyek a forgástengelytől különféle távolságban — tudniillik spirálisban — vannak elren­dezve és ezért a gátkerékszegmentet a perezmutató helyzetének megfelelően kü­lönféle magasságba emelik. Erre szolgál továbbá a gátkerékszegment hátlapján el­rendezett, fölül ferdén kiképezett (20) ve­zeték, mely a negyedóraütésnek óraütésbe való átmenetelénél a (8) tengelyt oly mó­don eltolja, hogy a (9) kalapács, mely elő­ször a (21) spirálisra ütött, most az a mellett elrendezett (22) spirálisra üt. A két spirális között (23) mérséklő van el­rendezve, mely a kalapács eltolásánál et­től egy nem hallható ütést kap, hogy a ne­gyedóraütést az óraütéstől elválassza. Az ütőmű működési módja a következő: Ha a perezmutató egy ütési helyzethez közel kerül, akkor az (5) tárcsa (6) pecz­keinek egyike működni kezd, a mennyiben a (16) kihajláson való fölfutása által a (14 15) rúgót lenyomja és ez által a (7) hor­gonyt az (1) gátkerékszegment hatáskörén kívül hozza. Közvetlenül azután az illető (6) peezek a (3) kart és vele az (1) gátkerék­szegmentet oly magasra emeli, mint azt a mindenkori negyedóra - ütés megkívánja. Ezen peezeknek a (15) karról való lecsú­szása után azonban a (7) horgony a (14 15) rúgó hatása folytán ismét bekapcsoló­dik, de csak annyira, mint azt a (20) veze­ték, mely jelenleg a (14) rúgókaron elren­dezett (24) henger ütközőjéül szolgál, meg­engedi. Közvetlenül azután a gátkerékszeg­ment szabaddá válik, és saját súlyánál fogva a (7) horgony által meghatározott módon leesik. A horgonynak a gátkerék­szegmenttől kapott lengése a kalapács len­; gését okozza, mely ily módon a (21) spirá­: lisra egy egész négyütést mér és ez által a ; negyedórákat jelzi. A horgonyütőmű he­lyes működésére, illetőleg a kalapácsnak | lassú ütésére kis óráknál fontos a (11) I súlyemeltyű. Ezen emeltyű tudniillik a ka­lapácsnak a spirálisra való ütésénél utóbbi által magával vitetik, azonban akadálytala­nul lefelé tovább leng (lásd a 3. ábrában a | szakadozott vonallal föltüntetett helyzetet) és a visszalengésnél annyi erőt nyer, hogy a kalapács lefelé való mozgását meglas­sítja, A (11) súlyemeltyű nagy óráknál ' nélkülözhető, mivel azoknál a kalapács a J nélkül is lassabban üt; az ily óráknál a (10) ellensúly a spirális visszaütő erejével egye­sülve, a horgony átkapcsolását létesíti. A (9) kalapács a negyedóraspirálisra ad­dig üt, míg a megfelelően sülyedt (1) gát­kerékszegmentnél a (20) ütköző a (14) rúgó hatáskörén kívül kerül és ez által a horgony a kalapáccsal együtt ezen rúgó ál­tal előre tolatik (1. ábra). A (20) ütköző lejtése úgy van alakítva, hogy a kalapács a (21) spirálisról a (22) spirálisra való át­menetelénél a (23) mérséklőre egy nem hallható ütést gyakorol és ez által a ne­gyedóra- és óraütés között nagyobb időköz telik el, mint az egyes ütések között. A kalapács azután a (22) óraspirálisra üt és pedig annyiszor, mint azt a (17) lépcsős tárcsa mindenkori helyzete megengedi, a mennyiben a (19) peezek a tárcsára ráhe­lyezkedik. Evvel az ütőmű összes részei nor­mális helyzetükbe kerültek és a következő ütésre elő vannak készítve. Ezen ütőmű előnyei egy súlynak vagy egy rúgónak megtakarításában állanak, továbbá abban, hogy a gátkerékszegment saját sú­lyával hat és az ütés szabályos. SZABADALMI IGÉNY. 1. Ütőmű órák számára, jellemezve egy horgonygátszerkezet által, mely egy (1) gátkerékszegmentből és egy (7) hor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom