25331. lajstromszámú szabadalom • Léggömb mely a szükséges hordképességet hosszú ideig megtartani képes

— 4 -resztül kiáramlik és alulról a külső, hidegebb levegő által pótoltatik. A szelep zárása által elérhetjük, hogy a napsugarak a védősátorban lévő levegőt fölhevítsék, mely ekkor viszont a gáz hőfokát növeli, miáltal a léggömb fölszálló ereje nagyobb lesz, úgy hogy a léggömböt magasabb niveaura emelhetjük a nélkül, hogy erre ballastot áldoznánk. Mindaddig, amig ezen módon emelkedni akarunk, a szelepet zárva tartjuk ; ha azonban valamely elért magasságban megmaradni akarunk, azáltal, hogy a szelepet jobban vagy kevésbé kinyitjuk, a védősátorban lévő levegő hőfokát szabályozhatjuk, úgy hogy az emelkedés megszűnik. Ha pl. éjjel a gáz kihűlését egyensúlyozni akarjuk, ami a közönséges léggömböknél megfelelő ballast kidobását követeli, a szelepet zárva tartjuk, mi által a levegő, mint rossz hővezető, a léggömböt kitűnően izolálja. Ha valamely magasságról, melyben a védősátorban lévő fölhevített levegő segélyével tartjuk magunkat, gyorsabban akarunk leszállni, mint amily mértékben ezt a gázveszteség előidézi, ezt minden gázáldozat nélkül eszközölhetjük azáltal, hogy a védősátor szelepén keresztül annyi meleg levegőt bocsátunk ki, míg a kívánt niveaura jutottunk. Ha a védősátor meleg levegője eltávozott, még tovább sülyedhetiink azáltal, hogy a szelepet továbbra is nyitva tartjuk, mert az alulról beáramló hidegebb levegő a léggömböt súrolja és ezáltal annak gáztartalmát lehűti. Egy (c) csatorna (XII. ábra), mely vízáthátlan vitorlavászonból lehet alkotva, van fönt a védősátor körül körben megerősítve, hogy a tetőfölületről lefolyó esővizet összegyűjtse (VIII. ábrán e csatorna nagyobb léptékben látható). E csatornából a víz egy részét (pl. gummiból készült) kifolyási csövek segélyével lehet elvezetni, a többit pedig gumraitömlők segélyével a kosárhoz lehet vezetni ugyanazon módon és ugyanazon czélra, a mint ezt föntebb a X. ábrabeli, védősátor nélküli léggömb (b) csatornájára vonatkozólag leirtuk. (A kifolyási csövek és tömlők a rajzokon nincsenek föltüntetve.) A léggömb fenekének közepéből egy keskeny, gázáthatlan (j) tömlő, mely erős szövetből van készítve, nyúlik a kosár széléig, ha a fenék a XII. ábrán faltüntetett alakkal bír. E tömlő egy, alsó végén elrendezett csap segélyéval zárható vagy nyitható. A kosár és a teher fölfüggesztésének módja következtében a gázburok belsejéből a légtömlőben szívás megy végbe, ha a gáztérfogat annyira csökkent, hogy a gáznyomás a léggömb fenekén kisebb, mint a légnyomás. E tömlőn keresztül tehát a szükséges légmeunyiséget a léggömbbe bocsáthatjuk, ha ennek alsó részén az alakot automatikusan olyannak akarjuk megtartani, mint a minő akkor, ha a belső túlnyomás a fenék közepében zérus. Ez alak különben folytonosan változik a folytonos gázveszteségek következtében. A XI. ábra körülbelül ilyen alakot mutat, mert ott a belső túlnyomás csak kevéssel a tömlőnek a gázburok fenekébe való betorkolása fölött veszi kezdetét. Ha ellenben petyhüdtebb léggömbbel akarunk haladni, a csapot elzárjuk, míg a gázveszteségek folytán a kívánt alakot, pl. a XII. ábrán bemutatottat el nem érjük, a mit azután könnyen meg is tarthatunk. Hogy a védősátorban fölhevített levegő hordképességét, valamint a diffusió által vagy más módon oda bejutott gázét jobban kihasználhassuk, a védősátor anyagát többé vagy kevésbé gázáthatlanná tesszük. Ha a védősátor szövetét nem tesszük gázátbatlanná, azt nedvesség ellenében impregnáljuk azáltal, hogy a kapilláris erőt ismert módon megszüntetjük. Ezáltal a léggömböt, annyira amennyire lehetséges, a nedvesség által való megnehezedés ellenében (pl. felhőkön keresztül haladásakor) megóvjuk, mert a szövet pórusai ekkor a nedvességet nem szívják magukba. Hogy a léggömböt olyan szikráktól való meggyulás ellenében, melyek a védősátorra eshetnének, megóvjuk, az utóbbit alkalmas oldatokkal bemázoljuk vagy impregnáljuk.