25315. lajstromszámú szabadalom • Védő szerkezet közúti vasúti kocsik számára
iiyugaírai állásukban (6) füleikkel (7) kampókon függnek; ezek (8) vonórudakkal a dobogó (9) mellvédjén fölfüggesztett, könynyen mozgó (10) kerettel vannak összekötve. (11) rúgók lehúzzák (6) füleket, melyek sérülések elkerülésére (4) pofákra fekszenek. Vonóeszközül a föltüntetett foganatosítási alaknál (12) láncz szolgál, mely (4) oldalpofákon oly lazán van megerősítve, hogy a nehézség és a fogóföl illetnek a. lánczhoz csatlakozó si i:illékony része húzásának hatása alatt lefelé és hátra ivben függ át. A lánczra keskeny (13) tuskókat fűzünk, melyek maguk között elegendő helyet hagynak, hogy a láncz mozgékonyságát megtarthassa. Az eliil ékalakú tuskók mellső élükön előre irányított (11) sörtepamatokkal és a talpukon lefelé és hátra irányított (15) sörtepamatokkal vannak elláva; az utóbbiakkal súrolják (13) tuskók az útfölületet, miáltal egyrészt a láncz ugrása és hajlítása megakadályoztatik, ami különben beállana. ha az egyenetlen kövezeten nagyobb sebességgel halad. Másrészt (15) sörték, amennyiben (13) tuskók hátsó végeit fölemelni törekszenek, a mellső éleket (14) sörtékkel lefelé szorítják. (14) sörték így biztosan a test alá jutnak: ha ezen állapot már bekövetkezett, akkor (13) tuskók is a test alá tolódnak. Ezáltal a láncz elcsúszása a test és főkép karcsú testrészek (kéz, kar, láb) fölött előreláthatólag súlyosabb viszonyok (pl. hó mellett) között is lehetetlenné válik, mert a láncz úgy fog hatni, mintha éles éllel támadna, mimellett sérülések, melyeket igazi él okozna, ki vannak zárva. Hasonló eredményt lehet elérni, ha (12) lánczot a 3. ábra szerint (13) tuskók elhagyásával ezélszerűen egyes (16) részekre tagolt, sűrű gyapjas bundából való burkolattal látjuk el. A (13) tuskókkal, illetve a (16) burkolatok között lévő láncztagokkal (17) simulékony sodronyháló van összekötve, mely hátsó szegélyével (1) keresztrúdon van megerősítve és a fogófölület mellső, simulékony részét képezi. Hogy a test a fogófölület hátsó részére könnyen, biztosan és nagy súrlódás nélkül átcsúszhasson, a mellső simulékony részre a 2. ábrában föltüntetett (22) pántvaslamellákat fektetjük, melyek a (13) tuskók egyikével csuklósan vannak összekötve és (1) keresztrúd felé eltolódhatnak. hogy a láncz szabad mozgását megtartsa. A lamellák a sodrony hálót egészen is pótolhatják. A fogófölület hátsó része (18) fémszalagokból áll, melyek az (1, 2) keresztrudakon vannak megerősítve. Az előre meghosszabbított (4) oldalpofák (19) függélyes csapszögek segítségével a szabadon forgatható (20) korongokat tartják. (19) csapszögek épen a síncsatornák fölött vannak, melyekbe a szerkezet leesése alkalmával fejeikkel belefekszenek. (20) boltozatos korongok esetleg puha burkolattal és szélükön vízszintes (21) sörtekoszorúval vannak ellátva. Ezen korongok czélja a síncsatornákat elfödni és karcsú testrészek becsipését az oldalpofák alatt megakadályozni: azonkívül ékalakjuk folytán a sínek között fekvő testrészek alá nyúlnak és azokat a test fekvése szerint - vagy a láncz felé (és így a védőszerkezetre) vagy kifelé (és így nem veszélyeztetett helyre) tolni és vezetni. A szilárd fogófölület ezélszerűen kifelé (4) pofákon és a sínpár szélességén túl szélesbítve van, mint ezt a 2. ábra mutatja. A leírt foganatosítási alaktól eltérve, az egész fogófölület a vonóeszközzel összekötött simulékony szövetből, hálóból stb. állhat. A vonóeszköznek nem kell külön testnek (láncz, kötél stb.) lenni, lehet azt a simulékony fogófölület, illetve a különben merev fogófölület simulékony részének elég erős és nehéz (esetleg uehezített) szegélye által is képezni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Veszély esetén önműködően a kocsiútra leeső vagy a vezető által leeresztendő, lapátszerűen működő védőszerkezet közúti vasúti kocsik számára, azáltal jellemezve. hogy két oldalsó szilárd pont között laza állapotban megerősített vonóeszköz egy egészben simulékony vagy
