25281. lajstromszámú szabadalom • Sarkantyú
Megjelent ií)02. evi szeptember hó 15-én. MAGY. KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 25281. szám. XX/cl. OSZTÁLY. Sarkantyú. PILNY JÓZSEF CS. ÉS KIR. AJTÓNÁLLÓ ÉS SICABDA VILMOS KERESKEDŐ BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésénk napja 1902 február hó 1-je. Jelen találmány tárgyát képező sarkantyú az eddigelé ismeretes szerkezetekkel szemben azon kiváló előnnyel bir, hogy míg egyfelől a csizma vagy czipő sarkában kellő biztossággal s igen könnyen rögzíthető, másfelől a sarokból való kivétele is igen könnyen, gyorsan és egyszerűen történik. A mellékelt rajzlap 1. ábrája a sarkantyú fölső nézetét, 2. ábra az 1. ábrának x—x vonal szerinti függélyes metszetét, a 3. ábra a sarkantyú tövisét befogadó s a csizma vagy czipő sarkában állandó módon megerősített tok fölső nézetét, a 4. ábra ugyanazt szintén fölülről nézve a födőlemez eltávolítása után, az 5. ábra ugyanazon toknak függélyes hosszmetszetét, a 6. ábra pedig hátsó nézetét tünteti föl. A csizma vagy czipő sarkában egyszer s mindenkorra megerősített tok egy ékaiakban meghajlított vaslemezből áll, úgy hogy a tok (1) fenéklapja a (2, 2) oldalfalakkal egy darabot képez, míg a toknak fölülről való elzárására a (2) oldalfalakkal szögecsek által összekapcsolt (3) födőlemez szolgál. Ez utóbbi két oldalán (4, 4) fülekkel bir melyeknél fogva az egész tok a csizmasarokban kellő biztossággal rögzíthető. A tok hátsó vége nyitott lévén, annak belsejébe a sarkantyú kihúzása után mindennemű idegen anyagok, mint por, szemét stb. behatolhatnának, melyeket aztán a sarkantyúnak újbóli behelyezése előtt el kellene távolítani. Hogy a toknak ezen eltömődése be ne következhessék, a tok mellső hegyes végében, belül két (5, 5) lemezrúgót erősítünk meg, melyek a tokon egymás mellett végighaladva, annak hátsó végénél derékszög alatt ellenkező irányban meghajlíttatnak, úgy hogy a rúgóknak a (2, 2) oldalfalakra fekvő (5,1 l1 ) szárai a tok hátsó nyílását a sarkantyú kivétele után rugalmasságuk következtében teljesen elzárják, míg a sarkantyú betevése alkalmával a tövis hegye által egymástól széttolatnak. A sarkantyúnak V-alakú (6) tövise egy hosszanti (7) hasítékkal bír, mely a tövis hátsó végéből függélyesen fölfelé nyúló két (8, 8) pofa közötti hézagban találja folytatását. Ezen két pofába egy (9) vízszintes csap van beágyazva, mely egy (10) szögemelő függélyes karjának forgási tengelye gyanánt szolgál. A (10) szögemelő
